A Központi Nyomozó Főügyészség döntése a Mátsik György ügyben

2012. július 31-én Mansfeld László, két JOBBIKOS képviselő (Szilágyi György, Murányi Levente) és Dégi András a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke feljelentést tettek a Masfeld Péterre elsőfokon halálbüntetés kiszabását kérő Mátsik György ügyésszel szemben.  Eörsi László történész szerint Mátsik György további legalább huszonhét emberre kért halálos ítéletet az ʽ56-os megtorlások során, közülük húsz személyt ki is végeztek. A Mansfeld- és a Fónay-peren kívül ő képviselte a vádat a Fáncsik György, a Nagy József, a Futó János és társaik elleni eljárásokban.

2012. augusztus 15-én a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) feljelentés kiegészítést rendelt el az ügyben.

A KNYF 2012. szeptember 6-i dátumozással bűncselekmény hiányában elutasította a feljelentést.

A feljelentők közül egyedül Mansfeld László élhetne panasztételi jogával (Be. 195. § (1) bekezdés), a nem sértett feljelentők nem (Be. 195. § (2) bekezdés). Szilágyi György ugyanakkor egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy Mansfeld László nem fog panasszal élni, mert már „nem hisz az igazságszolgáltatásban, nem hiszi, hogy valaha elnyerik büntetésüket a felelősök és feleslegesnek érzi, hogy panasszal éljen”.

A Központi Nyomozó Főügyészség határozatát dr. Keresztes Imre főügyész hozta meg. A határozat teljes szövege innen tölthető le.

Már 1994-ben eljárás alá kellett volna vonni Biszku Bélát

Tegnap Biszku Bélát több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntettel gyanúsította meg az ügyészség. Biszku Bélát – akit Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások fő irányítójának és felelősének nevezett - két, az 1956-os eseményeket követő sortűzzel, a budapesti Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzzel összefüggésben gyanúsítják. Lásd az ügyészségen tartott sajtótájékoztató teljes, vágatlan felvételét itt.

Ibolya Tibor az 1949-es genfi egyezményeket jelölte meg a gyanúsítás nemzetközi jogi alapjául. Tehát nem az ún. lex Biszkuban (2011. évi XXC. törvény) található emberiesség elleni vagy  kommunista bűncselekmények alapján nyomoz az ügyészség (legalábbis ebben az ügyben).

Az ügyészségnek ebben az ügyben már 1994-ben el kellett volna járni. Minderről részletesen itt lehet olvasni.

A tegnapi két tévéfelvétel pedig alább tekinthetőek meg:

Hír TV Rájátszás

Duna TV, Közbeszéd

Révész Sándor a Népszabadság publicistája minderről így ír (részlet a ma megjelent cikkből):

„Életünk alapvető ténye a társadalom gyenge ellenállása a jogállam szétverésével szemben. Ennek egyik fontos és alábecsült tényezője a Kádár-nosztalgia, mely a kormány, az ellenzék és a választani nem tudók táborában is igen erős. Nagyon fontos lenne tehát megerősíteni a közemlékezetben, mennyi halál és szenvedés, szörnyű sortűz és ítélet írandó a Kádár-rezsim számlájára. A kegyetlen megtorlás főszervezői közül pedig ma már csak Biszkut lehet elővenni. Annak a hazug sémának a megtörése is fontos, hogy a „baloldal” a náci, a „jobboldal” meg a komcsi aggastyánokat üldözi. Ebbe a sémába demokraták nem férnek bele. Látjuk, hogy a lex Biszku mögött álló első számú szakértő, Gellért Ádám hatalmas energiával dolgozik a ’44-es bűnös, Csatáry László elleni per megalapozásán. Másrészt, a kormánytól távol állva is lehet képviselni színvonalasan és szenvedélyesen az emberiesség elleni bűnök azonos normák szerinti megítélését. Erre Kőszeg Ferenctől Ungváry Krisztiánon át Schiffer Andrásig mutattak példát néhányan”.

Cikk az Élet és Irodalomban az 1944-es kassai deportálásokról és Csatáry Lászlóról

1944 kora nyarán a magyar hatóságok Kassán és környékén közel tizenkétezer embert megfosztottak minden vagyonuktól, majd egy üresen álló téglagyárba kényszerítették őket. Családok ezrei nyomorogtak itt borzasztó körülmények között több hétig, míg be nem gördültek a táborba a marhavagonok. Az Élet és Irodalom augusztus 17-i számában megjelent cikket teljes terjedelmében itt lehet elolvasni.