Ítélethirdetés az E. Zsanett ügyben 2012. június 20-án – a Fővárosi Ítélőtábla összefoglalója

Az E. Zsanett ügyben készült bírósági összefoglaló teljes terjedelmében alább olvasható:

A nyilvános ülés időpontja: 2012. június 14. és 2012. június 20., 9:00 óra

Helyszín: Fővárosi Ítélőtábla, Budapest, V., Markó u. 16. fszt. 3. számú, illetve fszt. 8. számú tárgyalóterem

A vádlottak neve:  T. Péter I. r. vádlott, F. Zsolt II. r. vádlott, R. Gábor III. r. vádlott, B. Gergely IV. r. vádlott, I. Tibor V. r. vádlott

Az ügy tárgya: vesztegetés bűntette és más bűncselekmények

A Fővárosi Bíróság T. Péter I. r. vádlottat 1 rb. vesztegetés bűntette, 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette; F. Zsolt II. r. vádlottat 1 rb. vesztegetés bűntette, 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette; R. Gábor III. r. vádlottat 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette; B. Gergely IV. r. vádlottat 1rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette, valamint I. Tibor V. r. vádlottat 1 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette, 1 rb. szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete és 1 rb. zsarolás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Tényállás:

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint T. Péter r. I. r., F. Zsolt II. r., R. Gábor III. r., B. Gergely IV. r., és I. Tibor V. r. vádlottak 2007. május 3-án 19 órától 2007. május 4-én 7 óráig a Rendészeti Biztonsági Szolgálat VI. Bevetési Osztályának járőreiként a BRFK VIII. Kerületi Rendőrkapitányság illetékességi területén teljesítettek szolgálatot. Feladatukat képezte többek között gépjármű ellenőrzések végrehajtása is. 5 óra körüli időben I., II., III. és IV. r. vádlottak Budapest VIII. kerület, Múzeum körúton a Nemzeti Múzeum előtti buszmegállónál végeztek gépjármű ellenőrzéseket.

E. Zsanett 2007. május 4-én hajnalban Miskolcról érkezett haza személygépkocsijával. A Nemzeti Múzeum előtti buszmegállónál 4 óra 54 perc körül I. vagy II. r. vádlott leintette E. Zsanettet, aki a buszmegálló környékén megállt. Az igazoltatást E. Zsanettel szemben I. és II. r. vádlott kezdte meg. Közben I. Tibor V. vádlott – aki rendőrségi személygépkocsival azért indult el I., II., III. és IV. r. vádlottak felállítási helye felé, hogy a szolgálat végeztével őket a laktanyába szállítsa – a Baross utcából a Múzeum körútra ráfordulva áthaladt a Kálvin téren, majd a buszmegállóhoz érve 4 óra 55 perc körül E. Zsanett gépkocsija mögött megállt. III. és IV. r. vádlottak a szolgálati kocsiba beszálltak.

Azt nem lehet megállapítani, hogy T. Péter I. r. és F. Zsolt II. r. vádlottak mely iratok átadására szólították fel E. Zsanettet, illetve azt sem lehet megállapítani, hogy E. Zsanett ekkor adott-e át bármilyen iratot a vádlottaknak, illetve nála voltak-e az iratai. Erre tekintettel az sem állapítható meg, hogy milyen tartalmú beszélgetés folyt a vádlottak illetve E. Zsanett között. Csupán az állapítható meg, hogy a beszélgetés során elhangzott, hogy E. Zsanett nemrég szakított a barátjával, illetve, hogy T. Péter I. r. vádlottnak felesége és két gyermeke van. Az intézkedés során E. Zsanett két sms-t küldött, egyet 5 óra 2 perc körül K.Zs-nak, melynek tartalma az volt, hogy „baj van”; egyet pedig néhány perccel később, 5 óra 21 perc körül, K.Zs lakótársának, K. A-nak melynek tartalma az volt, hogy „kurva nagy baj van”, hívja fel őt K. Zs. Az igazoltatás közben, 5 óra 8 perc körül T. Péter I. r. vádlott észlelte, hogy egy gépjármű szabálytalanul fordul meg a Múzeum körúton, ezért R. Gábor III. r., B. Gergely IV. r. és I. Tibor V. r. vádlottak megfordultak és a szabálytalanul közlekedő autós után mentek. Az autóst az Üllői úton utolérték, majd figyelmeztetése után, 5 óra 12 perc körül visszatértek a Nemzeti Múzeum előtti buszmegállóhoz.

Közben T. Péter I. r. és F. Zsolt II. r. vádlottak úgy döntöttek, hogy E. Zsanettet meg nem állapítható okból lakóhelyéhez kísérik, erről tájékoztatták a rendőrségi gépkocsiban ülő III. r., IV. r. és V. r. vádlottakat. E. Zsanettet az általa korábban megadott lakcíméhez kísérték anélkül, hogy erre parancsnokaiktól engedélyt kaptak volna. T. Péter I. r. vádlott beszállt E. Zsanett gépkocsijának első ülésére, a II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak pedig a rendőrségi gépkocsival követték E. Zsanett gépkocsiját. 5 óra 27 perckor jártak az L. téren, 5 óra 40 perckor E. Zsanett már bizonyosan a lakásán tartózkodott. Ezt követően a vádlottak bevonultak a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságra.

Az esemény során – pontosan meg nem állapítható időpontban – E. Zsanett iratait igazolásra átadta T. Péter I. r. vádlottnak.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, másodlagosan bűncselekmény megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. T. Péter I. r. vádlott védője valamennyi vádpont vonatkozásában bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében fellebbezett.

Beadványok és alkotmánybírósági döntések a Btk. 269/C. §-val kapcsolatban

Három beadvány érkezett az Alkotmánybírósághoz a Btk. 269/C. §-nak (nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása) alaptörvény-ellenességével kapcsolatban.

Egy magánszemély által benyújtott indítványt az Alkotmánybíróság 2012. június 5-én visszautasította. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet által kezdeményezett eljárást az Alkotmánybíróság megszüntette.

Egyedül Rábai Krisztina bírónő (Budai Központi Kerületi Bíróság) 2011. februárjában benyújtott indítványa maradt talpon. Mint ismeretes a bírónő az AB-hez fordulással egyidőben felfüggesztve a Biszku Béla elleni eljárást (11.B.I.194/2011. sz.). Az Alkotmánybíróság 2012. június 4-i teljes ülésén ugyan szerepelt a bírói indítvány, de döntés nem született. A határozat/végzés-tervezet valószínűleg visszakerült átdolgozásra az előadó bíróhoz (az indítvány nem szerepel(t) az Alkotmánybíróság június 11, 12, 18 és 19-i napirendjén).

Alább a közérdekű adatigénylés során az Alkotmánybíróság főtitkára által rendelkezésre bocsátott indítványok és AB döntések olvashatók:

Indítványozó	Indítvány	Ügyszám	AB döntés
TASZ	2010. szeptember 27: indítvány	XX/1285/2012.	Megszűnt
Magánszemély	2010. június 8: indítvány	Alkotmányjogi panasz IV/2708/2012.	2012. június 5: AB visszautasítja, indítványozó egyedi érintettsége nem állapítható meg.
BKKB (11.B.I.194/2011. sz. ügy, dr. Rábai Krisztina bíró)	2011. február 24: első indítvány 2012. március 8: kiegészítő indítvány	III/81/2012.	2012. június 4-i ülés: az Alkotmánybíróság tárgyalta.

Az alkotmánybírósági ügyrend 48. § (1) bekezdése szerint „az Abtv. 25. §-ában foglalt bírói kezdeményezést a főtitkár haladéktalanul megvizsgálja és előkészíti. Az elnök a bírói kezdeményezés beérkezésétől számított harminc napon belül kijelöli az előadó alkotmánybírót. Az előadó alkotmánybíró az első tervezetet száznyolcvan napon belül az ügy elbírálására jogosult testület elé terjeszti” A (4) szerint ezt a határidőt az előadó alkotmánybíró javaslatára az elnök meghosszabbíthatja. 

Ugyanakkor nem tudjuk, hogy Alkotmánybíróság elrendelte-e az ügy soron kívüli vagy gyorsított eljárásban történő intézését (ügyrend, 16. § (5) bekezdés a.) pont). Ez annyiban fontos, hogy amennyiben gyorsított eljárásban történik az ügy elbírálása, úgy minden eljárási cselekményt az általában rendelkezésre álló idő fele alatt kell elvégezni (ügyrend, 50. § (4) bekezdés).

Az Alkotmánybíróság honlapján található információ szerint a testület július 16 és augusztus 26 között ítélkezési szünetet tart. Csak remélhetjük, hogy addig megszületik a döntés. 

E. Zsanett pótmagánvádas ügye másodfokon: következő tárgyalás június 20-án

A bíróság tájékoztatása szerint a Fővárosi Ítélőtábla 2012. június 20-án délelőtt 10 órára tűzte ki E. Zsanett pótmagánvádas ügyében a következő másodfokú tárgyalás időpontját.

Helyszín: Budapest, V., Markó u. 16. számú Kúria épületében a fszt. 8. számú tárgyalóteremben.

Nem döntött az AB a Btk. 269/C. §-ról

Az Alkotmánybíróság június 4-i ülésén ugyan tárgyalta, de nem döntött a Btk. 269/C. § alaptörvény-ellenességével kapcsolatos indítványokról.

A Zsanett-ügyben hozott ítéletek

2010. március 8-án hirdette ki ítéletét a Fővárosi Bíróság az E. Zsanett által indított pótmagánvádas ügyben. Az ítélethirdetés után E. Zsanett jogi képviselője, Tuza Péter úgy nyilatkozott, hogy fellebbezni fognak.

Egy korábbi bejegyzésben már beszámoltam a Zsanett-ügyben készült civil bizottsági jelentésről. Az ott idézett Mancs-cikkben foglaltakkal most is egyet értek:

„E jelentés megismerését legszívesebben kötelezővé tennénk, de legalábbis melegen ajánljuk minden Magyarországon élő embernek. Elvárnánk, hogy óránként olvassák be minden közszolgálati tévében, mondván: íme, ezt tudja a civil kontroll Magyarországon. Az igazságszolgáltatás meg azt tudja, amit a Zsanett-ügyben produkált (kábé világbotrány)”.

A pótmagánvádas ügyben született elsőfokú ítélet nem került fel a bírósági határozatok elektronikus gyűjteményébe. Ellenben megtalálható az eljáró rendőrökkel szemben a szolgálatban kötelességszegés/hivatali visszaélés bűntette ügyében született ítéletek:

Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa ítélete (Kb. I. 11/2008/15. szám, 1-H-KBJ-2008-51). Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa ítélete (6.Kbf.97/2008/4. szám, FIT-H-KBJ-2009-50). Legfelsőbb Bíróság végzése (Bhar.I.151/2009/3.szám, LB-H-KBJ-2009-8)

Az irányadó tényállás szerint

„a II. és III.r. vádlottak voltak azok, akik intézkedtek tanú1-gyel szemben, mely során megállapították, hogy nevezett sem magát, sem a személygépkocsit okmányokkal nem tudta igazolni, és a II.r. vádlott volt az, aki a járőrvezetőnél kezdeményezte, hogy a szabálysértést elkövető személyt ne jelentsék fel. Az I.r. vádlott döntött úgy, hogy  nem a kerületi kapitányság épületébe állítják elő az igazoltatott személyt, hanem hazakísérik abból a célból, hogy okmányait bemutathassa. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás rögzíti azt is, hogy a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy tanú1 lakása kívül esik a VIII. kerületi Rendőrkapitányság illetékességi területén”.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy

„amennyiben tanú1 lakóhelye a vádlottak járőrkörzetén belül lett volna, a szolgálati szabályzat engedélye alapján az sem lett volna kifogásolható, hogy a vádlottak az otthonához kísérjék, lehetővé téve, hogy ott magát igazolja. Minderre azonban a szolgálati hely engedély nélküli elhagyásával került sor, ezért az I, II. és III.r. vádlottak magatartása a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének törvényi tényállási elemeit maradéktalanul megvalósítja. E három vádlott tehát a hivatali kötelességüket megszegték, mert a tényállásban rögzített figyelmeztetéssel zárul intézkedés megtételére a járőrkörzetükön kívül, elöljárói engedély nélkül nem voltak jogosultak”.

A másodfokú bíróság kiemelte:

„hogy az elsőfokú bíróság nem az eljárási szabályok szerint járt el, amikor a vádlottakat egymás jelenlétében oktatta ki a Be. 117.§ (2) és (4) bekezdésében foglalt jogaikra, illetve nyilatkoztatta őket arra, hogy kívánnak-e vallomást tenni. A Be. 288.§ (1) bekezdése szerint a vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kihallgatás része, illetve a kihallgatás közvetlen előzménye a jogokra történt kioktatás. Emiatt a kihallgatás szerves részét képezi a vádlott azon nyilatkozata is, hogy kíván-e a vallomástételi jogával élni vagy a vallomástételt megtagadja. Ennek a nyilatkozatnak pertaktikai okból is a vádlott-társak távollétében kell elhangzani, figyelemmel arra, hogy a vádlott-társ nyilatkozata befolyásolhatja a további vádlottakat abban, hogy tesznek-e vallomást, illetve vallomásukat milyen tartalommal teszik meg. A katonai tanács kioktatási módszerét a másodfokú bíróság helyteleníti.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás végén csupán ismertette a bizonyítás eszközéül szolgáló iratokat, amely eljárás ellentétes a Be. 301.§ (1) és (3) bekezdésében írtakkal. E rendelkezés szerint a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok felolvasásának van helye, amely egy szélesebb ismertetést jelent, mint a bizonyítékul szolgáló okiratok megjelölése. A törvényhely (3) bekezdése az ügyész, a védő és a vádlott egybehangzó indítványára teszi csupán lehetővé az okiratok felolvasása helyett annak lényegének ismertetését. Ilyen indítvány az ügyben nem hangzott el. Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy az ítélet írásba foglalása és felterjesztése a Be. 260.§ (4) bekezdésében írt határidőn túl történt meg. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek az eljárási szabálysértések azonban az ügy elbírálására nem voltak olyan érdemi kihatással, amely az ítélet Be. 375.§ (1) bekezdésében írt okból történő hatályon kívül helyezését eredményezte volna. Egyebekben az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával járt el. Az eljárásban részt vevő személyek a törvényes jogaikat gyakorolhatták”.

Védői kirendelések a rendőrkapitányságokon - a Helsinki Bizottság (sikertelen) adatigénylési kérelme

A Magyar Helsinki Bizottság több javaslatot is tett a kirendelt védői rendszer reformjával kapcsolatban: Javaslat a magyar kirendelt védői rendszer reformjára (2007), Lépések egy átlátható kirendelt védői rendszer irányába (2012).

„2007-ben a Magyar Helsinki Bizottság pert indított közérdekű adatok kiadása iránt a BRFK és több mint egy tucat kerületi kapitányság ellen, mert azok megtagadták annak nyilvánosságra hozatalát, hogy 2007-ben mely védőket hány alkalommal rendelték ki az általuk folytatott büntetőeljárásokban azon terheltek számára, akik esetében a védő részvétele kötelező az eljárásban, de saját maguk nem hatalmaztak meg védőt”.

A MHB közérdekű adatigénylési igényét (a felülvizsgálati kérelmük itt olvasható) a Legfelsőbb Bíróság (Pfv.IV.22.031/2010/5.szám, LB-H-PJ-2011-379) elutasította:

„Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése valóban kimondja, hogy a védelemhez való jog biztosítása állami feladat. E kötelezettségének a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság úgy tesz eleget, hogy a Be. 5. § (3) bekezdése szerint biztosítja a védekezés jogát, a Be. 46. és 48. §-aiban előírt esetekben pedig kirendeli a védőt. Az állam - szervei útján - ily módon teljesíti a rá bízott közfeladatot, amelynek ellátása a védő kirendelésével lezárul. Ettől kezdve a közcélt is szolgáló, kirendelt védő tevékenysége magántevékenység. Mivel a védőnek nincs jogszabályban meghatározott feladat- és hatásköre, nem tekinthető egyéb közfeladatot ellátó személynek.

A büntetőeljárásban a védelmet ellátó személy számára jogokat és kötelezettségeket megállapító eljárási szabályok nem tekinthetők a kirendelt védő számára meghatározott feladat- és hatáskört megállapító külön jogszabálynak.

A Be. kizárólag a hatóságok számára ír elő kötelezettséget a védelemhez való jog biztosításával kapcsolatban. Ezt az értelmezést támasztja alá a Be. 1. §-a, amely szerint a büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. A kifejtettekre figyelemmel a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy mivel a védelem biztosítása közfeladat, és a védőkre vonatkozó adatokat kizárólag a kirendelésig kérte, ezért annak kiadása nem tagadható meg.

A fentieknek megfelelően a védők neve a kirendeléseik száma tekintetében nem az Avtv. 19. § (4) bekezdése szerinti közérdekből nyilvános, hanem az Avtv. 2. § 1. pontban meghatározott olyan személyes adat, amelyek kiadására az egyébként az Avtv. 2. § 8. pont alapján adatkezelő alperesek nem kötelezhetők.

Az Avtv. 5. § (1) bekezdése kimondja: személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. A (2) bekezdés szerint csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza: a felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy az egyes rendőrkapitányságok minden egyes ügyvéddel kapcsolatban gyűjtsék ki a kirendeléseket. Azonban ilyen adatkezelést egy jogszabály sem ír elő az alperesek terhére. A kirendelt ügyvédek nevének kezelése kizárólag a büntetőeljárásban való részvételükkel kapcsolatban merül fel. Az ügyvédek nevének és kirendeléseik számának kigyűjtése az adatkezelések olyan összekapcsolását jelentené, amit az Avtv. 8. § (1) és (2) bekezdése nem tesz lehetővé, mivel sem az érintettek nem járultak hozzá, sem törvényi rendelkezés nem engedi meg”.

A MHB a döntéssel szemben a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult (a kérelem itt olvasható).

Az ügyben született korábbi bírósági döntések letölthetőek innen: Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete (27.P.92.166/2009/10. szám, 1/1-H-PJ-2010-2), Fővárosi Bíróság ítélete (47.Pf.632.397/2010/3. szám, 1-H-PJ-2010-724).

Nem tárgyalja a Nemzetközi Büntetőbíróság Callixte Mbarushimana ügyét

Az ICC fellebbviteli tanácsa helybenhagyta a tárgyalás-előkészítő tanácsnak az ügyészi vád megalapozottságával kapcsolatos döntését. Mint ismeretes, a tárgyalás-előkészítő tanács bizonyítékok hiányában megtagadta a vádindítvány befogadását. Az ügyészi fellebbezés a bizonyítékok értékelésének módját érintette.  

A brit Legfelsőbb Bíróság döntése a Wikileaks alapítójának kiadatási ügyében

Az 5-2 arányban meghozott ítélet szerint Assange kiadható Svédországnak (sajtóközlemény). A kiadatási eljárást azonban június 13-ig nem lehet végrehajtani. Assange jogi képviselője szerint ugyanis a bíróság olyan nemzetközi jogi alapon hozta meg a döntést, amivel  kapcsolatban a felek nem terjesztették elő álláspontjukat. 

Ötven évre ítélték Charles Taylor volt libériai államfőt

Az ítélet, az ügyészség és a védelem beadványai, valamint a büntetéskiszabási tárgyalásról készült május 16-i jegyzőkönyv itt olvashatók. Heller és Schabas pedig így kommentálták a büntetés mértékét.