2011 januárjában az ügyészség vádat emelt Biszku Béla ellen a „nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása” miatt. A sajtóközlemény szerint azért, mert Biszku Béla egy vele augusztus 4-én készült TV-interjúban az 1956-ot követő perekre vonatkozó kérdésekre olyan válaszokat adott „amelyből úgy tűnt, hogy jelentéktelennek tartja ezeket a bűnöket” (korábbi bejegyzés itt).
2011. február 24-én a Budai Központi Kerületi Bíróság közleményben tudatta, hogy a Biszku Béla ellen indult büntetőügyben eljáró bíró az Alkotmánybírósághoz fordult (korábbi bejegyzés itt).
Az indítvány 2011. március 2-án érkezett meg az Alkotmánybíróságra (ügyszám: 422/B/2011).
Az indítvány megismerése érdekében még aznap - hivatkozva a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság TASZ v. Magyarország döntésére - kérelmet terjesztettem elő az Alkotmánybíróság főtitkáránál a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény alapján. 2011. március 10-én az Alkotmánybíróság főtitkára (dr. Bitskey Botond) a rendelkezésemre bocsátotta az indítványt (lásd engedélyező e-mailt).
Az indítvány teljes szövege itt érhető el:http://www.mediafire.com/?rncch9ccrnj1k79.
Az indítvány tartalma
Dr. Rábai Krisztina bírónő az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján kérte a Btk. 269/C. § utólagos alkotmányossági vizsgálatát.
Álláspontja szerint „felmerülhet annak a lehetősége, hogy [a 269/C. §] nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményének, [és] sértheti az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabad véleménynyilvánítás alapjogát”.
A bírónő szerint felmerülhet, hogy
„azok a személyek, akik az 1956-os - és az utána történt - eseményekbe [sic] vezetőként, utasításokat adó személyként érintettek voltak - mint a jelen eljárás vádlottjaként szereplő Biszku Béla is - nem kötelezhetőek arra, hogy önmagukat bűncselekmény elkövetésével vádolják tekintettel arra, hogy a nemzetközi jog alapján esetleges felelősségre vonásuknak lehetne helye.”
Majd így folytatja:
„Márpedig abban az esetben, ha a fentebb említett személyek a ‘kommunizmus bűneit’ elismernék, illetve azokat ‘nem tűntetnék fel jelentéktelen színben’, esetlegesen saját felelősségüket ismernék el. Ez pedig azt eredményezhetné - egy, az (1) bekezdés hatálya alól kivett ‘vezetőknek, utasítást adó’ személyeknek büntetlenséget biztosító (2) bekezdés beiktatása nélkül -, hogy ugyanaz a jogszabályhely egyes személyek vonatkozásában alkalmazható, más személyek vonatkozásában alkalmazhatatlan lenne, ezáltal sértené az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.”
A szabad véleménynyilvánítás jogával kapcsolatban a következőket írja:
„A bíróság megítélése szerint jelen ügy kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-1961 közötti időszakban aktív résztvevője, szereplője volt a történelmi eseményeknek. Erre figyelemmel kérdésként merülhet fel, hogy elvárható-e tőle, hogy elfogulatlanul ítélje meg a rendszerváltást megelőző eseményeket, nyilatkozata nem egyfajta - saját, személyes - véleményként értékelendő-e csupán. Abban az esetben, ha a vonatkozásában - a leírtakra figyelemmel - az általa tett nyilatkozat csupán személyes véleménynyilvánításnak minősülne, míg más személyek esetében - akik az 1956-os és azt követő eseményekben nem irányító, utasítást adó személyként vettek részt - a kommunista bűnök tagadása, vagy jelentéktelen színben való feltüntetése a Btk. 269/C §-ba ütköző büntetendő cselekmény volna, egy - a büntethetőséget kizáró személyek körét tartalmazó (2) bekezdés beiktatása nélkül - olyan helyzet állna elő, amely sértené az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.”
Hozzáteszi:
„Kérdésként fogalmazódhat meg az is, hogy a történelmi események megítélését lehet-e büntetőjog eszközeivel üldözni olyan esetekben, amikor az alapbűncselekmények elkövetése miatt nem indult eljárás, felelősségre vonásnak esetlegesen csak a nemzetközi jog szabályai alapján lehetne helye. Ki jogosult annak kimondására, hogy ezek a cselekmények népirtásnak, emberiség elleni bűncselekménynek minősültek-e tekintettel arra, hogy Magyarországon még nem született olyan precedens értékű jogerős bírói ítélet, amely - az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban - ennek tényét megállapította volna.”
„A bíróság ugyan - a lefolytatásra kerülő bizonyítási eljárás eredménye alapján - esetlegesen - áttétesen - tényként megállapíthatná - a bűnösségre való jogi következtetés levonása nélkül -, hogy az 1956-ban történtekkel összefüggésben Magyarországon népirtás, illetve emberiség elleni bűncselekmények történtek, ez azonban eljárásjogilag lehetetlen helyzetet idézne elő.”
Majd felteszi a kérdést:
„A Budai Központi Kerületi Bíróság - mint helyi bíróság - bírája mi alapján foglalhatna állást olyan cselekmények vonatkozásába, amelyek elbírálására egyébként nem volna jogosult, illetve amelyek vonatkozásában a nemzetközi jog szabályai az irányadóak.”
