Névváltozás? Legfelsőbb Bíróságból ismét Kúria

Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság által elkészített alkotmányszabályozási elvek szerint: a bírósági szervezet élén a jogegység biztosítását is ellátó Kúria áll […]

A bizottsághoz benyújtott tanulmányában (A bíróságok régi-új elnevezései: Kúria és törvényszék) dr. Bóka Zsolt rendkívüli alapossággal jár utána a témának:

„A népköztársasági alkotmány megszövegezésénél közreműködő kodifikátor, Szabó Imre szerint a Legfelsőbb Bíróság változat a mintául szolgáló, a sztálini időkből származó, 1936-os szovjet alkotmányt tartalmazó brosúra rossz magyar fordítása (a szó ’verhovnij szudot’) miatt keletkezett, mivel Rákosi Mátyás és Farkas Mihály mindenben a szovjet mintát akarták követni. Ezt az állítást alátámasztja, hogy az MDP Titkársága 1949. február 16-án az új alkotmány előkészítéséhez szükséges alkotmányok összegyűjtésével egy bizottságot bízott meg, illetve az, hogy az 1949. június 30-i PB ülésen bemutatott alkotmánytervezet - ahol meghívottként jelen volt Szabó Imre is - még a Legfelső Bíróság elnevezést használta. Kovács István is hasonlóan emlékezett vissza: ’azt meg kell mondani, hogy a bizottsági üléseken, de f[1]ként az azokat előkészítő személyes jellegű konzultációk és referátumok során az illetékeseket egyáltalán nem érdekelte az egyes fejezetek politikai vagy szakmai indokolása. Részletes tájékoztatást kértek viszont minden olyan kérdésről, ahol a tervezet eltért a szovjet alkotmány szövegétől.’ A minisztérium korabeli alkalmazottja is erre utalt, amikor az észrevételét a főnökének - a kötetben A. M., de a korábbi megjegyzésekből kitalálható, hogy Szabó Imre - felvetette: ’ugyanez a sors érte azt a szinte elsuttogott megjegyzésemet is, hogy nem helyes a Kúria tervezett új elnevezése, a Legfelsőbb Bíróság, mivel az ellenkezik a magyar nyelv írott és ösztönösen érzett szabályaival – s javasoltam a „Legfelső Bíróság” elnevezést. Okvetlenkedésem csak újabb kézlegyintést eredményezett, a Legfelsőbb Bíróság elnevezése megmaradt – mind a mai napig.’ (13. o, 49. lábjegyzet, szerkesztett, belső hivatkozásokat töröltem)

A brit Lordok Háza - Legfelső Bíróság névcseréről egy korábbi post-ban már beszámoltam.

Jogszabály-szerkesztési útmutató, avagy hogyan alkossunk jogszabályt?

A http://kodifikacio.irm.gov.hu oldalon lehet elérni a volt IRM által létrehozott Jogszabály-szerkesztési lapot, amely a jogszabályszerkesztés, kodifikáció csínjába-ínjába vezeti be a jogalkotókat és az érdeklődő állampolgárokat.

A 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelethez fűzött, nagyon hasznos, 331-oldalas (!) kommentár innen tölthető le.

Az új jogalkotási törvény (2010. évi CXXX. törvény) felhatalmazó rendelkezései alapján (30. § (2) bekezdés) várható, hogy ezt a területet is újraszabályozzák.

Ha változások is lesznek, érdemes lenne (legalább) megtartani - de akár fejleszteni is - a már meglévő honlapot és kommentárt.

Otthonszülés - elmarasztaló döntés Strasbourgból (Ternovszky v. Hungary) - iratnyilvánosság Strasbourgban

Az strasbourgi emberi jogi bíróság (kettes sz. tanács, Sajó András) tegnap elmarasztalta a magyar államot az otthonszülés hazai jogi szabályozatlansága miatt (press release).

Érdemes megemlíteni, hogy a bíróságon főszabály szerint minden becsatolt irat bárki számára hozzáférhető. Ennek megfelelően tegnap este kikértem az ügyben becsatolt jogi beadványokat, amit ma reggel (!) emailben meg is kaptam (bárcsak nálunk is így működne):

- a magyar állam jogi érvelése, Observations of the Government of the Republic of Hungary on the Admissibility and Merits of Application No. 67545/09 introduced by Anna TERNOVSZKY, 2010. május 17.

- a kérelmező észrevételei, 2010. június 29.

- a magyar állam viszonválasza, Observations of the Government of the Republic of Hungary in response to the Applicant’s Observations, 2010. szeptember 14.

A Ternovszky v. Hungary ügyben született döntés indokolása szerint:

26. These considerations enable the Court to conclude that the matter of health professionals assisting home births is surrounded by legal uncertainty prone to arbitrariness. Prospective mothers cannot therefore be considered as freely benefiting from such assistance, since a permanent threat is being posed to health professionals inclined to assist home births by virtue of Government Decree no. 218/1999 as well as the absence of specific, comprehensive legislation on the matter. The lack of legal certainty and the threat to health professionals has limited the choices of the applicant considering home delivery. For the Court, this situation is incompatible with the notion of “foreseeability” and hence with that of “lawfulness”.

27. The foregoing considerations are sufficient to enable the Court to find that there has been a violation of Article 8 of the Convention.

Sajó András (Tulkens bíróval közösen) párhuzamos indokolást csatolt a döntéshez.

A kérelmező jogi képviseletét Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje látta el.

Az LB tatai „sortűzperben” hozott 2009-es ítéletének elemzése: genfi egyezmények, elévülés – a nemzetközi bűncselekmények hazai rendezetlensége

A Jogesetek Magyarázata c. jogi folyóiratban (2010/4. szám megjelent esettanulmányban részletesen elemzem a Legfelsőbb Bíróság Korbély János ügyében hozott felülvizsgálati döntését.

Az elemzett döntések letölthetőek innen:

Legfelsőbb Bíróság Bfv.X.1.055/2008/5, 2009. február 9.

Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa KB.VI.708/2000, 2001. január 18.

Legfelsőbb Bíróság Bf.I.975/2001/5, 2001. november 8.

A 15 évig húzódó ügy egyértelműen rámutat a nemzetközi bűncselekmények helyzetének rendezetlenségére a magyar büntetőjogban. A Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának aláírása lehetőséget nyújthatott volna a felülvizsgálatra, ám az egyezmény kihirdetése immáron tizenkét éve húzódik.

A jogbiztonság követelménye, Magyarország nemzetközi kötelezettségei, tagságunk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, kandidálásunk az ENSZ Biztonsági Tanácsába, valamint az, hogy házigazdája vagyunk a Népirtás-megelőzési központnak, mind arra kellene ösztönözze az Országgyűlést, hogy mielőbb rendezze a nemzetközi bűncselekmények belső jogi helyzetét.

Határidőt mulasztott a Fővárosi Főügyészség a panasz felterjesztésénél

A Magyar Nemzet december 1.-ei számában Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője azt nyilatkozta, hogy „Biszku Béla ügyét tegnap (november 30-án) felterjesztették a Legfőbb Ügyészséghez”.

Emlékeztetőül: a Fővárosi Főügyészség határozata ellen november 16-án, kedden nyújtottam be panaszt.

A jogi rendelkezések alapján, ha a Fővárosi Főügyészség a határozata elleni panasznak három napon belül nem ad helyt, azt - a panaszban írt új tényekre, illetve jogi okfejtésre vonatkozó véleményével együtt - köteles haladéktalanul felterjeszteni az elbírálásra jogosulthoz, ez esetben a Legfőbb Ügyészséghez. (1998. évi XIX. törvény, 195. § (4) bekezdés; 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás, 45. § (3) bekezdés)

Álláspontom szerint a Fővárosi Főügyészségnek ezt legkésőbb november 22.-én meg kellett volna tennie.

Az élet majd minden területén legtöbbször súlyos következményekkel jár, ha kicsúszunk a hatóság által kitűzött határidőből: ez nincs másképp a büntetőeljárásban sem. Amennyiben egy állampolgár határidőt mulaszt, csak akkor tudja kimenteni magát, ha bizonyítja, hogy a mulasztás önhibáján kívül történt. (Be. 65. § (1) és (5), 66. § (3 bekezdések).

A határidőket azonban nem csak az állampolgároknak, hanem az ügyészségnek is kötelessége betartania.

Minden elvesztegetett idő késlelteti a múlt feldolgozását.