Strasbourgi Nagytanács döntése az újságírók anonim hírforrásáról

A Sanoma Uitgevers B.V. v. the Netherlands ügy a következőképp foglalható össze


“The case concerned photographs, to be used for an article on illegal car racing, which the company was compelled to hand over to police investigating another crime, despite the journalists strong objections to being forced to divulge material capable of identifying confidential sources.

On 12 January 2002 an illegal car race was held in an industrial area on the outskirts of the town of Hoorn. The company maintained that journalists working for its magazine Autoweek – who were doing a feature article on illegal car racing - were given permission to cover the event, provided that they did not identify those involved. The photographs were to be touched up to prevent the identification of the cars or participants and then stored on a CD-ROM. In the event, the race was stopped by the police, who were also present. No arrests were made.

The police later suspected that one of the cars (an Audi RS4) used in the race had also been used as the getaway car in a ram raid on 1 February 2001, during which a cash point machine was stolen and a bystander threatened with a firearm.

Later that day the police tried to order the applicant company to surrender the CD-ROM containing the photographs for seizure. The applicant company refused, in order to protect the confidentiality of their journalistic sources. The Amsterdam public prosecutor then issued the company with a summons under Article 96a of the Code of Criminal Procedure (Article 96a) to surrender the photographs and any related material concerning the race. The magazine’s editor-in-chief refused, again invoking the journalists’ undertaking not to identify the participants.

A Nagytanács megállapította:

"In conclusion, the quality of the law in question was deficient in that there was no procedure with adequate legal safeguards available to the applicant company to enable an independent assessment as to whether the interest of the criminal investigation overrode the public interest in the protection of journalistic sources. There had therefore been a violation of Article 10 in that the interference complained of was not “prescribed by law." (kiemelés tőlem)

Népirtás vádpontok a kambodzsai bíróság második vádindítványában

Az ECCC khmer és nemzetközi vizsgálóbírói négy magasrangú volt vörös khmer vezetőt gyanúsítottak meg:

"Given the magnitude of the crimes committed under the Democratic Kampuchea regime, between 17 April 1975 and 6 January 1979 (which, according to the demographic survey produced during the investigation, resulted in millions of victims, including an estimated 1.7 to 2.2 million deaths, of which approximately 800,000 were violent), the Co-Prosecutors only seized the Co-Investigating Judges of a specific selection of sites and criminal activities. The judicial investigation thus focused in particular on the following issues:
- The displacement of the population (on three occasions) from urban to rural areas, then between rural areas;
- The establishment and operation of cooperatives and worksites (six sites);
- The reeducation of "bad elements" and the elimination of "enemies", in security centres and execution sites (eleven security centres and three execution sites);
- Crimes against specific groups, including the Cham, the Vietnamese and Buddhists;
- The regulation of marriage.

At the close of the investigation, the Case File contained:
- 46 written records of interview with the Charged Persons;
- over 1,000 written records of interview of witnesses and Civil Parties;
- 36 site identification reports, a demographic expert report, numerous medical reports, and
- over 11,600 pieces of documentary evidence relating to the facts of the case.

The whole Case File extends to over 350,000 pages, more than 223,000 of which relate to substance.

In addition, the Co-Investigating Judges have ruled on the admissibility of 3,988 Civil Party applications. 2,123 applications have been declared admissible . The remaining applications (which, for the most part, were not accepted because the harm suffered by the victims was not directly related to the specific facts of which the Co-Investigating Judges were seized) have been kept on the Case File for information, given the important details they contain, along with over 4,000 victims' complaints already placed on the Case File by the Co-Prosecutors."

A nemzetközi bíróság (ICJ) malmai lassan őrölnek

Szóbeli meghallgatást tartottak a héten a Nemzetközi Bíróságon (Application of the International Convention on the Elimination of All Forms of Racial Discrimination - Georgia v. Russian Federation). A meghallgatásra az események után két évvel (!) került sor: a bíróság még csak arról fog dönteni, hogy egyáltalán van -e joghatósága elbírálni a grúz beadványt. A jegyzőkönyvek letölthetők innen.

A Libanoni Különleges Törvényszék joghatósági döntése

A Libanoni Különleges Törvényszék mai, az El Sayed ügyben hozott, joghatóságot megállapító döntése letölthető az STL honlapjáról.

ENSZ szankciós bizottságot ellenőrző ombudsman

Az ENSZ BT által felállított szankciós bizottság munkáját évek óta sok kritika érte. Az 1267-es bizottság munkáját felügyelő ombudsman, az ICTY volt ad litem bírája, Kimberly Prost a nyáron kezdte meg a munkáját.

Bilincsbe vert tini lányok

Az ember esze megáll, amikor ilyeneket lát/olvas. Nem is értem, hogy miért nem került elő a rablánc és a kommandósok (erről korábban itt írtam):

„éjjel 3-kor kiderült, hogy a Gyorskocsi utcai fogdába kerülnek. A [15 éves] lányokat megbilincselték, és külön autóval éjjel fél négykor átszállították Budára”.

„Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalója előtt péntek reggel a két lány az édesanyjukkal összebújva bilincsbe verve üldögél, néha kicsit sírdogálnak, négy rendőr tartja őket szemmel”.

Pusztán a bilincselésre vonatkozóan (de összes elemében agyrém a történet):

Annyira aránytalan az intézkedés, hogy szót sem kéne vesztegetni rá, de a BRFK Index-nek adott válasza („az eljáró rendőrök intézkedései teljes mértékben megfelelnek a hatályos jogszabályoknak, törvényesek és szakszerűek”) miatt azonban talán mégis:

A rendőrségi törvény (Rtv.) 48. §-a szerint a rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy önkárosításának megakadályozására, támadásának, ill. szökésének megakadályozására, ellenszegülésének megtörésére.

Az Rtv. 16. § (1) bek. szerint a rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Az Rtv. 15. §-a ugyanakkor a rendőri intézkedések és a kényszerítő eszközök alkalmazása során előírja az arányosság követelményét.

A Rendőrség Szolgálati Szabályzat (62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet) alapján:

60. § (1) Bilincs alkalmazása különösen azzal szemben indokolt:

c) akinek az elfogására bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt került sor, és szökése bilincs alkalmazása nélkül nem akadályozható meg,

(2) Az elöljáró a fogva tartott személy bilincselését a kísérés és a fogdán kívüli őrzés idejére is elrendelheti, ha szökése bilincs alkalmazása nélkül nem akadályozható meg.

90. § (8) A kísért személy figyelmét fel kell hívni a kísérés alatt tanúsítandó magatartásra, figyelmeztetni kell, hogy szökés, támadás vagy a kísérő őrnek való ellenszegülés esetén kényszerítő eszköz alkalmazására kerül sor.

(9) Ha a kísért személy veszélyessége ezt indokolja a kísért személyt meg kell bilincselni. Ha a kísérő őr a kísérés biztonságát veszélyeztető körülményt észlel, haladéktalanul a legközelebbi rendőri szervhez fordul.

A Rendőrség Fogdaszolgálati Szabályzata (19/1996. (VIII. 23.) ORFK utasítás, 75. pontja, fogdán kívűli őrzés, kísérés) alapján „a fogvatartott kísérésére vonatkozó utasítást a fogvatartás elrendelésére jogosult vezető adhat, aki az átkísérési utasításban határozza meg a fogvatartott kísérésének módját, a kísérő őrök létszámát, fegyverzetét, felszerelését, a kényszerítő eszköz alkalmazását vagy az alkalmazás lehetőségét”.