Fellebbezési eljárás folytatása és az elsőfokú ítélet hatálya a fellebbező halála esetén - nóvum jogeset Hágából (ICTY)

A Prosecutor v. Rasim Delić ügyben a fellebbviteli tanácsnak abban kellett döntenie, hogy i.) a fellebbezési eljárás során elhunyt, elsőfokon elítélt, fellebbező helyébe harmadik személy beléphet -e, ii.) a fellebbviteli eljárás megszüntetése hogyan érinti az elsőfokú ítélet. Az ICTY honlapján ma megjelent döntés szerint: harmadik személy nem folytathatja az eljárást, s az a vádlott halála nem érinti az elsőfokú ítélet hatályát, azaz

"13 The above overview shows that there is no general principle that is consistently followed in the majority of jurisdictions as to the finality of the trial judgment in the event that the proceedings are terminated following the death of an appellant. For this reason, as well as bearing in mind the specific realities of, and the particular procedures before, this Tribunal, the Appeals Chamber cannot discern any prevalent approach, let alone identify any rules of customary international law, that would be directly applicable to the situation at hand.

14. The Appeals Chamber considers that the approach followed in certain national jurisdictions, where convictions entered by a court of first instance are vacated following the death of an appellant, is not compatible with the essence of the appellate proceedings before this Tribunal. In his regard, the Appeals Chamber has clarified, although not directly in relation to the matter at and, that the presumption of innocence does not apply to persons convicted by Tonal Chambers pending the resolution of their appeals.36 This interpretation of the Appeals Chamber's jurisprudence is further consistent with the standard of review applicable in appellate proceedings whereby the appealing party has the burden of showing an error of law or of fact that invalidates the trial judgement, or leads to a miscarriage of justice, rather than attempting to initiate a trial de novo.37 This burden is clearly different from the one operative at trial, where the presumption of innocence does apply and the Prosecution has to prove its case beyond reasonable doubt.

15. Having found that the death of an appellant results in the termination of proceedings and given that no appeal judgement can be rendered in this case, nothing can undermine the finality of the Trial Judgement. As a consequence, the Trial Judgement shall be considered final".

A magyar Be. (1998. évi XIX. tv) a következőképpen rendelkezik:

43. § (6) Ha e törvény a terhelt hozzátartozójának (örökösének) indítványtételi jogot biztosít, a hozzátartozó (örökös) jogaira a terhelt jogai megfelelően irányadóak.

373. § (1) A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az eljárást megszünteti,

a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt

Nem teljesen világos, s kommentár nélkül nem tudom megállapítani, hogy itt a fellebbezési eljárás során elhunytról, vagy más esetről van szó.

Érdekes lenne tudni, hogy az ICTY fellebbviteli tanácsa miként döntene, ha egy egyenesági rokon nyújtana be felülvizsgálati kérelmet (review proceedings). A magyar jog erre mindenképp lehetőséget ad:

409. § (2) A terhelt javára perújítási indítványt terjeszthet elő

f) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa.

417. § (1) Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult

f) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa.

Gyanúsítottak rabláncon, bilincsben Strasbourgból nézve

Már többször felmerült bennem, hogy (pl.) a gazdasági bűncselekménnyel gyanúsított személyek őrizetbe vételekor vagy rendőrségi kihallgatásra kísérésekor (legutóbb Hagyó Miklóst láttam így villódzó kamerák kereszttüzében ) mi szükség a rabláncra, bilincsre. Szerintem, ha a gyanúsított nem jelent biztonsági kockázatot, ezek a gyanúsított veszélyességét, vagy a bűncselekmények súlyosságát demonstrálni hivatott kényszerintézkedések nem egyezménykonformak.

Ugyan a következő ügyek a bírósági eljárásra vonatkoznak, ám szerintem analógiával bátran kiterjeszthetőek a fentebbi esetekre.

- A Gorodnichev v. Russia (no. 52058/99, 24 May 2007) a ECtHR megalázó bánásmódnak minősítette, amikor a vádlottnak a tárgyalás során végig bilincsbe verve kellett lennie:

105. Pour justifier cette mesure sur le terrain de l'article 3, le Gouvernement soutient qu'elle était nécessaire à la protection de la sécurité du public qui n'était pas séparé du box du requérant par une barrière. Toutefois, il ne fournit aucun argument quant au comportement du requérant et n'indique à aucun moment ce qui faisait penser que l'intéressé constituerait un danger pour le public présent dans la salle. Pour sa part, la Cour ne discerne rien dans le dossier pouvant laisser supposer que l'absence de menottes lors de la comparution du requérant devant le tribunal de Kirovskii pourrait faire craindre un risque de violence, de dommage, de fuite ou encore d'atteinte à la bonne administration de la justice. Elle n'estime pas dès lors que le recours aux menottes avait pour objet de restreindre l'intéressé de manière raisonnable (voir, a contrario, D.G. c. Irlande, précité, § 99 in fine) et considère que cette mesure était disproportionnée au regard des nécessités de la sécurité, invoquées par le Gouvernement (cf. Hénaf, précité, § 56).

- A hármas szekció 2010 június 15-ei döntésében pedig a vádlott “ketrecben” tartását minősítette megalázó bánásmódnak (Ashot Harutyunian v. Armenia, no. 34334/04)

126. the Court notes that the applicant was kept in a metal cage measuring around 3 sq. m during the entire proceedings before the Court of Appeal. The Court does not share the Government's view that this measure was justified by security considerations. Nor is there any material in the case file to support the Government's position. In particular, contrary to what the Government claim, no specific reasons were given by the Court of Appeal in justifying the necessity of keeping the applicant in the metal cage. Indeed, in refusing the applicant's relevant motion, the Court of Appeal simply made a general reference to security considerations, without providing any detailed reasons as to why the applicant's release from the metal cage would endanger security in the courtroom.

128. The Court observes that the proceedings before the Court of Appeal lasted from March to May 2004 and at least twelve public hearings were held. The applicant alleged, which the Government did not dispute, that the hearings lasted on average about four hours. During this period the applicant was observed by the public, including his family and friends, in a metal cage. The Court considers that such a harsh appearance of judicial proceedings could lead an average observer to believe that an extremely dangerous criminal was on trial. Furthermore, it agrees with the applicant that such a form of public exposure humiliated him in his own eyes, if not in those of the public, and aroused in him feelings of inferiority. Moreover, such humiliating treatment could easily have had an impact on the applicant's powers of concentration and mental alertness during the proceedings bearing on such an important issue as his criminal liability (see, mutatis mutandis, Ramishvili and Kokhreidze, cited above, § 100).

- Szintén a hármas szekció döntött úgy a Jiga c. Roumanie (no 14352/04, 16 March 2010) ügyben, hogy sérti az ártatlanság vélelmét, ha az elítéltnek rabruhában kell megjelennie a bíróságon.

102. La Cour estime que cette mesure a été d'autant plus préjudiciable pour le requérant que sa coïnculpée D.F. a participé aux audiences en vêtements civils. Or, dans ce contexte, l'image du requérant en vêtements pénitentiaires était susceptible de renforcer au sein de l'opinion publique l'impression de sa culpabilité.

103. A la lumière de ce que précède et compte tenu de ce qu'elle a déjà jugé qu'une telle pratique pouvait porter atteinte à la présomption d'innocence (Samoilă et Cionca précité, §§ 99-100), la Cour conclut qu'il y a eu violation du principe de la présomption d'innocence, garanti par l'article 6 § 2 de la Convention. Ayant statué sur le problème principal soulevé au regard du droit à la présomption d'innocence, la Cour n'estime pas nécessaire d'examiner, dans ce contexte, l'argument du requérant selon lequel il était amené aux audiences menotté.

„Véres vasárnap” bizottság jelentése, 1972 Londonderry

Nagy Britannia történetének legdrágább (205 millió font) tényfeltáró bizottsága június közepén hozta nyilvánosságra 10-kötetes monumentális jelentését:

"The object of the Inquiry was to examine the circumstances that led to loss of life in connection with the civil rights march in Londonderry on 30th January 1972. Thirteen civilians were killed by Army gunfire on the day. The day has become generally known as Bloody Sunday, which is why at the outset we called this Inquiry the Bloody Sunday Inquiry. In 1972 Lord Widgery, then the Lord Chief Justice of England, held an inquiry into these same events".

1998-ban Blair a következő indokok alapján hívta életre az újabb vizsgálóbizottságot:

"Bloody Sunday was different because, where the state's own authorities are concerned, we must be as sure as we can of the truth, precisely because we pride ourselves on our democracy and respect for the law, and on the professionalism and dedication of our security forces.

This has been a very difficult issue. I have re-read Lord Widgery's report and looked at the new material. I have consulted my colleagues most closely concerned. We have considered very carefully whether it is appropriate now to have a fresh inquiry into the events of Bloody Sunday. I should emphasise that such a new inquiry can be justified only if an objective examination of the material now available gives grounds for believing that the events of that day should be looked at afresh, and the conclusions of Lord Widgery re-examined.

I have been strongly advised, and I believe, that there are indeed grounds for such a further inquiry. We believe that the weight of material now available is such that the events require re-examination. We believe that the only course that will lead to public confidence in the results of any further investigation is to set up a full-scale judicial inquiry into Bloody Sunday".

Terrorizmus támogatása - figyelemkeltő ítélet a SCOTUS-ról

A Holder v. Humanitarian Law Project ügyben a következő volt az eldöntendő kérdés:

"As the litigation now stands, plaintiffs challenge §2339B’s prohibition on providing four types of material support—"training," "expert advice or assistance," "service," and "personnel"-asserting violationsof the Fifth Amendment’s Due Process Clause on the ground that thestatutory terms are impermissibly vague, and violations of their First Amendment rights to freedom of speech and association. They claimthat §2339B is invalid to the extent it prohibits them from engaging in certain specified activities, including training PKK members to use international law to resolve disputes peacefully; teaching PKK members to petition the United Nations and other representative bodies for relief; and engaging in political advocacy on behalf of Kurds living in Turkey and Tamils living in Sri Lanka".

Egy másik érdekes ítélet pedig a U.S. Court of Appeals for the 2nd Circuit-ról (Hazi-v.-Bank-Melli-Iran).

Helyreállító igazságszolgáltatás - tanulmánykötet

Ahogy arról a jogi fórum beszámolt, magyar és angol nyelven is letölthető a helyreállító igazságszolgáltatás európai jogi gyakorlatát bemutató tanulmánykötet.

A nemzetközi diplomácia boszorkánykonyhájában - ICC Statútum felülvizsgálati konferencia

Schabas professzor ICC - Review Conference blogja igazi csemege azoknak, akik óráról-órára szeretnének végigkövetni egy nemzetközi szerződésmódosítást.

Utóhang a 2010-es országgyűlési választásokon fennakadást okozó igazolással szavazásról

Az első fordulóban igazolással szavazók által kialakult helyzetről már széltében-hosszában lehetett olvasni, köztük itt a blogon is. Arról is (nagyon röviden) cikkezett a sajtó, hogy az OGY nem fogadta el a választások lebonyolításával kapcsolatos OVB és önkormányzati miniszteri jelentéseket. De hogy pontosan mi is állt ezekben, arról nem.

A jelentések nagyon szikárak (főleg, ha összehasonlítjuk a május 6-i brit választási bonyodalmakat vizsgáló Electoral Commission közbenső jelentésével, lásd alább bővebben), amit Szigeti Péter a plénum előtt ennyivel egészítette ki:

„Negyedszer: komoly alkotmányossági problémákat vetett fel és bizonyos feltételek beállta esetén végrehajthatatlannak bizonyult az igazolással szavazás intézménye. Eltérően ugyanis a 2008-as népszavazástól vagy a 2009-es európai parlamenti választásoktól vagy az idei országgyűlési választás második fordulójától, a 600, maximum 1200 szavazóra méretezett szavazóköröket túlterhelték az igazolással szavazásra várakozók létszámai. Ugyanis 2245, 2010, 2100 vagy 1900-as nagyságrendben jelentek meg igazolással szavazni, s lényegében itt egy szűk keresztmetszet keletkezett. A jogalkotó annak idején elmulasztotta megfelelő hatástanulmányokkal vizsgálni az igazolással szavazás lehetőségének ezen beálltát adott szabályozási feltételek között.

Az Országos Választási Bizottság ezúton fejezi ki köszönetét a választási bizottságok és a választási irodák minden tagjának a választások lebonyolításában végzett felelősségteljes munkájáért. Nagyra értékeli, hogy az Országos Választási Iroda az előzetes választási eredmények gyors összesítését kifogástalanul oldotta meg. Ugyanakkor voltak fennakadások az első forduló szavazási napján az információáramlással, mert az igazolásra kijelölt szavazókörök esetében a sorok nagyságáról csak pontatlan, alábecsült, illetőleg téves információk álltak a bizottság rendelkezésére” (OGY napló, május 14.)

Varga Zoltán önkormányzati miniszter ennél egy fokkal önkritikusabb volt:

„Az első fordulóban néhány külképviseleten és 23 szavazókörben hosszú sorok alakultak ki. Az Országgyűlés 2007-ben módosította az igazolással szavazás törvényi szabályait: a törvényalkotó településenként egy kijelölt szavazókörben tette lehetővé az igazolással való szavazást. Az országgyűlési választáson első ízben most, az első fordulóban szembesülhettünk azzal, hogy szűk a feltételrendszer, így több kijelölt szavazókörben hosszú ideig sorba kellett állni, egyesekben csak jóval 19 óra után fejeződött be a szavazás. Az Országos Választási Iroda az Országos Választási Bizottság kampánycsendre vonatkozó álláspontját figyelembe véve az előzetes eredményeket csak 22 óra 35 perckor, a szavazatösszesítés mintegy 99 százalékánál tette közzé. Ez a választási eredmények 19 órai közvetítésére felkészült médiát váratlanul érte, értetlenséget, türelmetlenséget váltott ki szerkesztőkből és közönségből egyaránt. Úgy vélem, mindezért utólag is meg kell követni az eredményre kíváncsi nézőket és a média dolgozóit. Korábban fel kellett volna hívni a figyelmet arra, hogy törvénymódosítás folytán a kijelölt szavazókörökben sorban állás, a szavazás elhúzódása lehetséges.

Meggyőződésem, hogy az OVI és az OVB a választás törvényes befejezése érdekében helyesen döntött az adott helyzetben. […] Tisztelt Ház! A választás második fordulója előtt az Országos Választási Iroda vezetője intézkedést adott ki a sorban állás csökkentése érdekében. A törvény betűjének bátrabb értelmezésével a kijelölt szavazóköri adminisztrációt egyszerűsítő miniszteri rendeletmódosításra is sor került. Mindezek és a széles körű tájékoztatás az alacsonyabb részvétel mellett a második fordulóban a kijelölt szavazókörökben is gördülékeny, problémamentes szavazást eredményeztek. A tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy az igazolással szavazás hatályos törvényi szabályozásának módosítására is szükség van”. (OGY napló, május 14.)

De hogy dicséret is illesse az OVB-t. Ahogy azt a május 6-i brit választások mutatták, az OVB egyik jogértelmezéséből akár Európa is tanulhatna.

A brit jogszabályok és bírói gyakorlat szerint, azok a szavazók, akik a szavazás lezárultáig nem kapják meg szavazócédulájukat (ballot paper) nem szavazhatnak. A brit választási bizottság (Electoral Commission) útmutatása szerint: „no one may be issued with a ballot paper after 10pm even if they are inside the polling station and waiting to receive their ballot paper”. A kialakult hosszú sorok miatt így több száz szavazásra jogosult nem tudta leadni voksát - ők most kártérítési pereket indítanak.

Az OVB 3/2010. állásfoglalása pedig megoldott volna sok mindent, ugyanis szerintük (teljesen helyesen) „a Ve. 71. § (1) bekezdésének az az eljárás felel meg, ha a szavazatszámláló bizottság a 19.00 óráig a szavazás céljából megjelent, még sorban álló valamennyi választópolgár részére biztosítja a szavazás lehetőségét”. Egyébként hasonló gyakorlat dívik Új-Zélandon és Kanadában is.

Nagy Britanniához képest tehát összességében jól vizsgáztak választási szerveink. Ahol javulást várhatnánk az az Electoral Commission jelentéséhez fogható részletes elemzés készítése.

Elítéltek szavazati joga

Ahogy arról már korábban írtam, az Alkotmány 70. § (5) bekezdéses szerint: „nincs választójoga annak, a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti”. Az elítéltek választójogának „automatikus” megfosztása miatt az Európa Tanács miniszteri tanácsa pár napja (ismét) elmarasztalta Nagy Britanniát: „that despite the repeated calls of the Committee, the United Kingdom general election was held on 6 May 2010 with the blanket ban on the right of convicted prisoners in custody to vote still in place”. (Decision 18, 2010. június 3.).

Strasbourgi döntés a német gyermekgyilkosság ügyben: még közvetlen életveszély esetén sem szabad kínzással fenyegetni a gyanúsítottat

A strasbourgi emberi jogi bíróság Nagytanácsa június elején hozta meg ítéletét a Gäfgen v. Germany (Application no. 22978/05, 11-6 arányú döntés) ügyben:

10. J. was the youngest son of a banking family in Frankfurt am Main. He got to know the applicant, a law student, as an acquaintance of his sister.

11. On 27 September 2002 the applicant lured J., aged eleven, into his flat in Frankfurt am Main by pretending that the child's sister had left a jacket there. He then killed the boy by suffocating him.

12. Subsequently, the applicant deposited a ransom note at J.'s parents' place of residence stating that J. had been kidnapped and demanding one million euros. The note further stated that if the kidnappers received the ransom and managed to leave the country, then the child's parents would see their son again. The applicant then drove to a pond located on a private property near Birstein, approximately one hour's drive from Frankfurt, and hid J.'s corpse under a jetty.

13. On 30 September 2002 around 1 a.m. the applicant picked up the ransom at a tram station. From then on he was under police surveillance.
He lodged part of the ransom money into his bank accounts and hid the remainder of the money in his flat. That afternoon, he was arrested at Frankfurt am Main airport with the police pinning him face down on the ground.

14. After having been examined by a doctor at the airport's hospital on account of shock and skin lesions, the applicant was taken to the Frankfurt am Main Police Headquarters. He was informed by detective officer M. that he was suspected of having kidnapped J. and was instructed about his rights as a defendant, notably the right to remain silent and to consult a lawyer. He was then questioned by M. with a view to finding J. Meanwhile, the police, having searched the applicant's flat, found half of the ransom money and a note concerning the planning of the crime. The applicant intimated that the child was being held by another kidnapper. At 11.30 p.m. he was allowed to consult a lawyer, Z., for thirty minutes at his request. He subsequently indicated that F.R. and M.R. had kidnapped the boy and had hidden him in a hut by a lake.

15. Early in the morning of 1 October 2002, before M. came to work, Mr Daschner (D.), Deputy Chief of the Frankfurt police, ordered another officer, Mr Ennigkeit (E.), to threaten the applicant with considerable physical pain, and, if necessary, to subject him to such pain in order to make him reveal the boy's whereabouts. D.'s subordinate heads of department had previously and repeatedly opposed such a measure (see also paragraph 47 below). Detective officer E. thereupon threatened the applicant with subjection to considerable pain at the hands of a person specially trained for such purposes if he did not disclose the child's whereabouts. According to the applicant, the officer further threatened to lock him into a cell with two huge black men who would sexually abuse him. The officer also hit him several times on the chest with his hand and shook him so that, on one occasion, his head hit the wall. The Government disputed that the applicant had been threatened with sexual abuse or had been physically assaulted during the questioning.

16. For fear of being exposed to the measures he was threatened with, the applicant disclosed the whereabouts of J.'s body some ten minutes thereafter.

107. In this connection, the Court accepts the motivation for the police officers’ conduct and that they acted in an attempt to save a child's life. However, it is necessary to underline that, having regard to the provision of Article 3 and to its long-established case-law (see paragraph 87 above), the prohibition on ill-treatment of a person applies irrespective of the conduct of the victim or the motivation of the authorities. Torture, inhuman or degrading treatment cannot be inflicted even in circumstances where the life of an individual is at risk. No derogation is allowed even in the event of a public emergency threatening the life of the nation. Article 3, which has been framed in unambiguous terms, recognises that every human being has an absolute, inalienable right not to be subjected to torture or to inhuman or degrading treatment under any circumstances, even the most difficult.

108. …Contrasting the applicant's case to those in which torture has been found to be established in its case-law, the Court considers that the method of interrogation to which he was subjected in the circumstances of this case was sufficiently serious to amount to inhuman treatment prohibited by Article 3, but that it did not reach the level of cruelty required to attain the threshold of torture.

Ítélet magasrangú szerb tisztek ellen - Srebrenica

A máltai Agius bíró által elnökölt tanács tegnap ítéletet hirdetett a srebrenicai mészárlást végrehajtó különböző katonai alakulatok vezetőinek ügyében. A Popović és társai ügyben két életfogytig tartó börtönbüntetést, valamint továbbá 87 év börtönbüntetést (35, 19, 17,13, 5) szabtak ki a bírók. A 882 oldalas elsőfokú ítélet letölthető az ICTY honlapjáról.

Új Ptk - 2010

Az 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozat az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról rendelkezik. A http://www.ujptk.hu/ pedig egy nagyon informatív kis honlapnak tűnik.

Nemzetközi Büntetőbíróság felülvizsgálati konferencia (május 31-jún 11.)

Tegnap nyílt meg az ugandai Kampalában a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumát felülvizsgálni hivatott diplomáciai konferencia (The Review Conference of the Rome Statute). A június 11.-ig tartó megbeszéléseken a delegátusoknak a következő témákban kell dűlőre jutniuk: az agresszió, mint nemzetközi bűncselekmény fogalmának az elfogadása, új háborús bűncselekmények kodifikálása, a 124. szakasz felülvizsgálata.

A német alkotmánybíróság döntése a görög pénzügyi mentőcsomagról

Néhány órával az után, hogy a Bundestag elfogadta a Görögországnak szánt pénzügyi mentőcsomagról szóló törvényt, öt német professzor alkotmányjogi panaszt (Verfassungsbeschwerde) nyújtott be a német szövetségi alkotmánybíróságon (Bundesverfassungsgericht), és kérték a törvény hatálybalépésének felfüggesztését (einstweilige Anordnung). A BVerfG még aznap este (2 BvR 987/10. számú döntésében) elutasította az utóbbit - az alkotmányjogi panaszról pedig csak hónapokkal később várható döntés.