Új folyóirat - Jogesetek magyarázata

Megjelent a Jakab András, Menyhárd Attila, Osztovits András és Tóth Mihály által szerkesztett Jogesetek Magyarázata. Az első szám összes cikke letölthető a Jema honlapjáról. A folyóirat célkitűzése a következő:

“A folyóirat célja, hogy bírósági ítéleteket elemezzen, felhívja a figyelmet az érvelés sajátságaira (esetleg hibáira), megvilágítsa a joggyakorlat fejlődési irányait. Mindez jelenleg hiányzik Magyarországon, illetve általában puszta ítéletismertetések jelennek meg. A kevés kritikai ítéletelemző írás színvonala igen vegyes, szerkezetük nem követ egységes sémát, emiatt néha áttekinthetetlen ötletfolyamnak tűnnek. Olvasóközönségünk, a gyakorló jogászok, többet szeretnének a puszta összefoglalásnál, mint amit mondjuk a Bírósági Határozatok nyújt, de nem vágynak bonyolult (és számukra gyakran irreleváns, például de lege ferenda) jogtudományi fejtegetésekre. A jogesetek kritikai bemutatása iránti igény Magyarországon is megvolna, hiszen az ez iránti érdeklődés benne rejlik a jogászi munka természetében, azonban a megfelelő fórum jelenleg még hiányzik ehhez. A folyóirat ezt szeretné pótolni.

Tehát nem egy újabb jogtudományi folyóiratról lenne szó, abból egyrészt van elég (sokszor esetleges tartalommal és pontos szakmai misszió nélkül), másrészt pedig a piac torz (ti. fizetőképes kereslet nincs, de intézményileg finanszírozott kínálat van, az pedig nem minőségorientált: a double blind peer review bevezetésének a legtöbb jogtudományi lap ellenáll). Ezt a fajta intézményi környezetet nem kívánjuk (és nem is tudnánk) feltörni, ehelyett a kritikai visszajelzések révén a joggyakorlat érvelési színvonalát szeretnénk emelni (ennek érdekében az esetelemzések mellett lesz egy külön érveléstani rovatunk is), ezáltal a magyar jogi kultúra fejlesztéséhez hozzájárulni. Szerzőink között reményeink szerint természetesen elsősorban jogtudósok lesznek, azonban nem egymásnak szeretnénk írogatni, hanem a szélesebb (gyakorló) jogászi közvéleménynek, köztük a jogalkalmazóknak is, akik remélhetőleg a kritikai-jogtudományi visszajelzésben elsősorban a segítő szándékot fogják meglátni.

A műfaj magyarországi alulreprezentáltságának oka a szocialista jogi gondolkodásban rejlik, amely a bírói jog és a bírói érvelés szerepét próbálta kisebbnek beállítani, mint amilyen („szocialista normativizmus”). Az esetelemzések mindig is részei voltak a jogirodalomnak, de „ipari méretekben” való megjelenésük (tömeges folyóirat-publikációk formájában) a második világháború utánra tehető a nyugat-európai országokban (Fallbesprechung, case note, commentaire d’arrêt néven). A műfaj felvirágzásának elsődleges oka az volt, hogy erre az időre jutott el az esetek száma és bonyolultsága olyan fokra, hogy a színvonalas mindennapi jogászi munkához is szükségessé váltak olyan elemzések, amelyek az egyes ítéleteket a szélesebb bírói gyakorlat és a szakirodalom fényében vizsgálják. Ez a folyamat és a kapcsolódó jogirodalmi fejlődés az említett ideológiai okból hozzánk mindeddig nem tudott begyűrűzni. A folyóirat szakmai-kulturális missziója ily módon a magyar jogi kultúra visszacsatlakoztatása egy újabb ponton a nyugat-európai hagyományokhoz.

Az elemzések nem csupán az ügyvédek (ügyészek, bírák) munkáját könnyítenék meg jogászi érvelésük felépítésében, hanem egyúttal a bíróságokkal szembeni kontrollt is jelent, ha a színvonaltalan ítéleteket (különösen a politikai közbeszédben elhíresülteket) alapos jogászi kritikának vetnénk alá. Ez azt jelenti, hogy a lapnak (párthoz nem köthető) közéleti funkciója is volna.

Azt reméljük, hogy a műfaj a jogi oktatásba is be fog szivárogni (például esetelemzések házi dolgozatként való íratása révén az általunk használt formátumban). Ez fontos lépés lenne a jelenleg nagyrészt jogszabály- vagy dogmatikamagoltató jogászképzés helyett a jogi érvelésre koncentráló jogászképzésre való átállás érdekében”.

A Jakab András főszerkesztővel készült hosszabb interjút a Jogi Fórumon lehet elolvasni.

A brit Legfelsőbb Bíróság döntése a szexuális bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban

A brit Legfelsőbb Bíróság az R (JF (by his litigation friend OF)) & Anor v SSHD [2010] UKSC 17 ügyben a következő kérdésre kellett, hogy döntést hozzon:

Sexual offences can inflict harm whose consequences persist throughout the lives of their victims and some sexual offenders never lose their predisposition to commit sexual offences. Section 82 of the Sexual Offences Act 2003 (“the 2003 Act”) imposes on all who are sentenced to 30 months’ imprisonment or more for a sexual offence the duty to keep the police notified of where they are living and of travel abroad. This duty persists until the day they die. There is no right to a review of the notification requirements. These appeals raise the question of whether the absence of any right to a review renders the notification requirements incompatible with article 8 of the European Convention on Human Rights.

Lord Phillips, akinek véleményéhez Lady Hale és Lord Clarke csatlakozott (Lord Roberts "párhuzamos véleményéhez" Lord Hale csatlakozott), a következőképp fogalmazta meg az eldöntendő kérdést (paras 41-58):

41. The issue in this case is one of proportionality. It is common ground that the notification requirements interfere with offenders’ article 8 rights, that this interference is in accordance with the law and that it is directed at the legitimate aims of the prevention of crime and the protection of the rights and freedoms of others. The issue is whether the notification requirements, as embodied in the 2003 Act, and without any right to a review, are proportionate to that aim. That issue requires consideration of three questions. (i) What is the extent of the interference with article 8 rights? (ii) How valuable are the notification requirements in achieving the legitimate aims? and (iii) To what extent would that value be eroded if the notification requirements were made subject to review?

A bírók a felüvizsgálat lehetőségének kizárását aránytalanul nagy jogkorlátozásnak ítélték, és az inkriminált törvényhelyet a Human Rights Act-tel ellentétesnek nyilvánították (declaration of incompatibility).

Nemzetközi humanitárius szokásjog - ICRC ópusz az interneten

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) 2006-ban állította össze a szerinte nemzetközi szokásjognak tekinthető nemzetközi humanitárius (hadi) jogi szabályokat.

A két-kötetes, majd 6000 oldalas treatise most online hozzáférhető az ICRC honlapján.

Antidiszkrimináció vs. vallásszabadság az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága brit társához hasonló ügyben hozhat döntést (lásd a korábbi bejegyzést az R v. Governing Body of JFS ügyről) a közeljövőben.

A Christian Legal Society v. Martinez ügyben tegnap tartottak szóbeli meghallgatást a SCOTUS bírái, arról

„whether a public university’s law school may deny school funding and other benefits to a religious student organization because the group requires its officers and voting members to agree with its core religious viewpoints”.

ENSZ-bizottsági jelentés a Bhutto-merényletről

A Mohtarma Benazir Bhutto elleni merénylet kivizsgálására létrehozott ENSZ bizottság a napokban hozta nyilvánosságra jelentését. A bizottság úgy találta, hogy:

„the performance of the Pakistani police was severely inadequate to the task of investigating the assassination of Ms Bhutto and lacking in independence and the political will to find the truth, wherever it may lead. The Pakistani authorities should consider conducting an independent review that would fix responsibilities and make those individuals found seriously wanting accountable for their actions or inactions”.

Hosszabb kampánycsend és választási blama 2010. április 11-én

A bejegyzés írásának pillanatában talán még mindig az urnák előtt kígyózó XI. kerületi szavazók mellett, a tegnapi nap (a blog profiljába is tartozó) legjelentősebb eseménye az volt, hogy az M1, ha egy kis időre is, de az amerikai C-SPAN-ként működött, s élőben közvetítette az Országos Választási Bizottság ülését. (a fentebbi videón 58:30-tól)

A teljes felvételt, szerintem, kötelező tananyagként kéne oktatni az alkotmányjogi, jogi érvelési/módszertani (ha lenne ilyen) tanszékeken.

Most így a hajnali órákban legyen annyi elég, hogy az Országos Választási Irodának adott OVB „állásfoglalás”, „tanács”, „jogértelmezési segédvélemény” egyelőre nem lelhető fel az OVB honlapján (sem a közlemény, állásfoglalás vagy határozat menüpontok alatt - ha tévedek javítsatok ki).

De beszéljünk inkább arról, hogy mi is okozhatta a felfordulást. Ahogy azt egy egyszerű fejszámolás után Fazekas Marianna OVB tag (is) megállapította az esti bizottsági ülésen, egy 2823, 2280, vagy 2197, igazolásos szavazóval felduzzasztott szavazókörben nem lehet a rendelkezésre álló 13 óra alatt levezényelni a szavazást (reggel hattól este 7-ig, számolva az egyenlőtlen szavazói eloszlással).

Akkor most a törvényhozó vagy a jogalkalmazó/lebonyolító OVI hibázhatott? Véleményem szerint az utóbbira van nagyobb esély, figyelembe véve a törvényi hátteret:

2007-ben a T/4409-es számon beadott törvényjavaslattal módosult a most hatályos választási eljárási törvény 10. § (2)-a:

„A két vagy több szavazókörrel rendelkező településen a helyi választási iroda vezetője kijelöli azt a szavazókört, ahol azok a választópolgárok szavazhatnak, akiknek lakcíme a lakcímbejelentésre vonatkozó jogszabály értelmében csak az adott település megnevezését tartalmazza, illetőleg akik igazolással rendelkeznek. Ha a településen két vagy több választókerület van, a helyi választási iroda vezetője az általa kisorsolt választókerületbe tartozó szavazókört jelöl ki. A szavazókör kijelöléséről szóló döntést a választás kitűzését követő 5. napig az Országos Választási Bizottság internetes honlapján és a helyben szokásos módon közzé kell tenni.”

Valamint, hogy

30. § A szavazatszámláló bizottság legalább öt tagból áll. Az igazolással szavazás lebonyolítására kijelölt szavazatszámláló bizottság legalább hét tagból áll.

Az OVI-nak tehát minden eszköz a rendelkezésére állt (lásd „legalább” szót), hogy a felduzzasztott szavazóköröket előre még jobban megerősítse: feltuningolja azokat plusz bizottsági tagokkal, több urnát, szavazófülkét állítson be, újabb tantermeket nyisson meg.

A következő kérdés: miért ilyen megkésve reagált az OVB a problémára (18:50 kor hozza meg azt a szerintem jogilag korrekt, de még is csak nonszensz döntést, hogy a kampánycsend még tart).

Ahogy az egyik OVB tagtól hallhatjuk a felvételen (persze nem kell mindent készpénznek venni, forogtak a kamerák) ő csak este ¾ 7 kor értesült a Híradóból arról, hogy néhány szavazókörben még tart a szavazás. Azt, hogy az OVB tagok nem igazából voltak kellő mennyiségű információ birtokában, megerősítheti az is, hogy ¾ 9 környékén szünetet tartottak, mert „informálódni szerettek volna” a kialakult helyzetről. S ezt már az OVI vezetőjének a beszámolója után tették. A felvételen is hallani lehet, ahogy az OVB ülésen Szigeti Péter, ha jól emlékszem, megkérdezi, hogy akkor most hány ember és mennyi választókörzetben vár még a szavazata leadására. Mind ezt 9 körül, pedig már délután egy körül sejteni lehetett, hogy ha így mennek a dolgok, akkor nem végeznek 7-ig ezeken a helyszíneken.

Egy groteszk és komikus estén vagyunk túl: most várjuk a kifogásokat és magyarázkodásokat - remélhetőleg egy átlátható és gyors vizsgálatnak most következményei is lesznek.

ECHR update - Sajó András különvéleménye az Oyal v. Turkey ügyben

Március végén egy említésre méltó döntést hozott a strasbourgi bíróság ketes szekciója az Oyal v. Turkey ügyben:

“It concerned a boy born in 1996, who was given blood transfusions for medical reasons right after birth. A few months later the parents were told that due to the transfusion, the baby had become infected with HIV which could develop into aids. Although criminal proceedings were started at the request of the parents, these were discontinued for the reason that no fault could be attributed directly to the doctors or the director general of the Turkish Red Cross (where the infected blood came from). The parents also brought civil and administrative proceedings. The outcome of those was that the Red Cross was responsible for the supplying of contaminated blood and the Ministry of Health for negligence, amongst others because the medical staff had not performed a blood test since that was considered too costly. As a result the courts awarded the boy and his parents damages (one year of medical coverage) and the authorities promised to pay for medical expenses. The latter did not materialise, however. Even more astonishingly, the Ministry of Health withdrew a special green card for free health care from the applicants following the judgments. The family claimed they lived in debt and poverty because of all the medical expenses for their son”.

A bíróság Törökországot arra kötelezte, hogy (1) élethossziglan állja a kisfiú orvosi költségeit (2) valamint, hogy összesen 378.000. euró kártérítést fizessen meg.

Sajó András a szekció magyar bírája különvéleményt fogalmazott meg:

“Little Yiğit’s fate is heartbreaking: as a newborn baby, he was infected with the HIV virus because of the gross negligence of the authorities. The consequences unfold as if in a Greek tragedy. His fate puts our humanity to the test. This Court is a human rights court, with special humanitarian responsibilities. It has to be human, it has to serve rights, and it has to operate as a court. In the present case I would have opted for a different balance among these three considerations, and would have opted for more judicial “formalism”, which – to my mind – would have been equally able to reflect human sensibility and rights protection (in line with the established case-law and the Convention). […] The applicants could have sought material damages in Turkey. They did not do so in the original proceedings. They argued that this would have caused additional delays in the domestic proceedings. This is pure speculation, though it might be reasonable. But to request a court order in the actual proceedings for the provision of lifelong treatment would not have caused additional delay. Even if one were to accept that it would have done, the applicants had ample opportunity to initiate separate proceedings, at least after 1999 when the responsibility of Kızılay had been definitively established, and after June 2007, with regard to the Ministry of Health. As to the new development, namely, that the child was deprived of free medical treatment, they could have appealed against the revocation of the Green Card, or have initiated proceedings against the two defendants for provision of the treatment or payment of the cost thereof. They claimed that Kızılay had promised it, which is again an allegation, and if it was a legally binding promise they could have asked for enforcement or execution. Although State liability had been clearly established, the specific remedy (of treatment) was never asked for, nor judicially recognized. Instead of making use of the available legal remedies, the applicants brought the treatment claim directly to the Court in the guise of a just-satisfaction claim.

In view of the applicants’ allegations in their just satisfaction claim, the proper approach would have been a) to ask for minimum substantiation (why was the Green Card cancelled?; is the child actually without treatment? etc.) and b) in the affirmative, apply an interim measure of its own motion that requires the Government to proceed with the treatment until the Court decides on the matter.

What I find stunning is that the applicants made no attempt to use the available domestic legal remedies, but brought their claim in the form of a just satisfaction claim. I fully understand that the parents, being in shock, asked for support from foundations and the President of the Republic, but their lawyer should have made use of domestic judicial remedies. There is no reason to assume that the domestic courts or other authorities would not have acted in the same spirit as the Court has in the judgment.

The exhaustion of domestic remedies is not only a Convention requirement that serves reasonable goals, but is one that in the present case would have served the interests of the applicants.

As the Court could have found an equitable legal “solution” to the lack of treatment, to the extent that there is a legal solution to a human tragedy of this nature, and without disregarding its subsidiary role (exhaustion of domestic remedies), I feel compelled to partly dissent”.

Alkotmányértelmezés az USA-ban - Breyer és Scalia bírók vitája

Egy nagyon tanulságos és gondolatébresztő előadás két amerikai jogász óriással elérhető itt:

Justices Stephen Breyer and Antonin Scalia participated in a discussion on the constitutional theories of original intent and the Constitution as a living document. They also discussed the use of legislative history in judicial decisions. Mr. Duff moderated.

Srebrenica - Immunitás illeti meg az ENSZ-et Hollandiában

A hágai fellebbviteli (Gerechtshof ‘s-Gravenhage) bíróság LJN: BL8979 ügyszám (egyelőre csak hollandul) elutasította a “Mothers of Srebrenica” szervezet fellebbezését az ENSZ immunitását Hollandiában kimondó elsőfokú ítélet (angolul az LJN: BD6796 ügyszám alatt) ellen.

A kérdés továbbra is az, hogy miért nincs még mindig az ENSZ-en belül egy felelősségi mechanizmus. A bíróság ezt is vizsgálta többek között a ECHR 6. §-ára hivatkozva (tisztességes eljáráshoz való jog) az ítélet 5.2-5.10 részében.

A Nemzetközi Büntetőbíróság és Kenya - elindulhat a nyomozás a 2008-as ún. választási erőszak ügyében

Az ICC egyik előkészítő tanácsa (Pre-Trial Chamber) engedélyezte az ügyészi nyomozás megkezdését Kenyában: “authorizes the commencement of an investigation into the situation in the Republic of Kenya in relation to crimes against humanity within the jurisdiction of the Court committed between 1 June 2005 and 26 November 2009”.

A 83 oldalas döntést egy 80 oldalas különvélemény kíséri.

Ez volt az első olyan döntés az ICC történetében, ahol egy PTC nem egy érintett állam (self-referral), vagy az ENSZ BT kérésére rendelte el egy ügyészségi nyomozás megindítását, ahnem az ügyész saját kezdeményezésére (priprio muto power).

Az ICC Statútuma a komplementaritás elvén alapul, vagyis csak abban az esetben kezdhet el vizsgálódni a Nemzetközi Büntetőbíróság (admissibility test under Article 17), ha az állam, azért mert nem akar vagy nem tud (unable or wunwilling), nem folytat nyomozásokat vagy nem indít eljárásokat A PTC szerint az előbbi áll fenn Kenya esetén (pp. 69-79).

Moreno-Ocampo főügyész nyilatkozata itt olvasható.

Április 13-án kezdődik az ügyészi bizonyítás a Karadžić -perben

Az ICTY fellebbviteli tanács elutasította Karadžić fellebbezését (lásd bővebben a korábbi bejegyzésem itt), így az ügyészség, az elsőfokú tanács döntése értelmében, április 13-15. között kezdheti meg a bizonyítási eljárást (a megidézett tanúk listája itt).