Augusztushoz képest negyedével többen látogattak az oldalra, és másfélszer több oldalt nyitottak meg.
A blogot érthető módon a legtöbben (75%) Magyarországon olvassák. A fennmaradó részen főleg kárpát-medencei országok osztoznak, de Svájcból, Németországból, sőt Taiwanból, Törökországból és Kenyából is látogatják az oldalt.
A torinói egyetem és a UNICRI (United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute) a 2008 november és 2010 júliusa közötti időszakra mesterkurzust hirdetett meg “Nemzetközi bűncselekmények és nemzetközi igazságszolgáltatás” címmel.
A brosúra szerint a program egy 2009. november 16 - 2010. január 22-ig tartó távoktatási, és egy februártól júliusi tartó olaszországi periódusból áll.
Ismerve néhány korábbi diákot, akik nagyon gyorsan el tudtak helyezkedni Hágában vagy Genfben, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy pályázzon.
A jelentkezés határideje 2009. október 5 (email vagy fax), a papír alapú jelentkezésnek október 12-ig kell megérkezni a
A Forum for International Criminal and Humanitarian Law 180-as oldalas kiadványa
Ezt kiegészítendő érdekes hozzáolvasni az ICTY, az UNICRI és a OSCE, “Supporting the Transition Process: Lessons Learned and Best Practices in Knowledge Transfer” c. jelentését, ami a nemzetközi törvényszéken felhalmozódott praktikák és újítások leghatékonyabb felhasználásáról szól.
A Nemzetközi Büntetőbíróság működését a komplementaritás elve határozza meg, vagyis a joghatósági kritériumok fennállása esetén is csak akkor vonhat magához egy ügyet (admissibility), ha a Statútum 17. cikkében foglalt feltételek teljesülnek.
A fellebbviteli tanács szeptember 25-ei döntésében több ponton is értelmezte ezen szakaszt, és megállapította, hogy
1. Under article 17 (1) (a) and (b) of the Statute, the question of unwillingness or inability has to be considered only (1) when there are, at the time of the proceedings in respect of an admissibility challenge, domestic investigations or prosecutions that could render the case inadmissible before the Court, or (2) when there have been such investigations and the State having jurisdiction has decided not to prosecute the person concerned.
2. Inaction on the part of a State having jurisdiction (that is, the fact that a State is not investigating or prosecuting, or has not done so) renders a case admissible before the Court, subject to article 17 (1) (d) of the Statute.
A Germain Katanga and Mathieu Ngudjolo ellen folyó eljárásban született döntés,
A nemzetközi közösség az elmúlt évtizedben eléggé felemás sikereket könyvelhetett el a népirtással (is) járó konfliktusok megelőzésében, leállításában (Kambodzsa, Irak, Ruanda). Minden állam felelősséggel tartozik megóvni lakosait az emberiesség, a háborús bűncselekmények és a népirtással szemben, mondja a responsibility to protect (R2P, RtoP) néven futó legújabb ENSZ mantra. Persze ez így mind szép, de hogy ez milyen kapcsolatban is áll az erőszak alkalmazásának ENSZ BT monopóliumával vagy a humanitárius intervenció, szintén eléggé ködös fogalmaival, az nem világos.
Mindenesetre a 2005-ös World Summit Outcome dokumentumban az államok a következőket fektették le:
Responsibility to protect populations from genocide, war crimes, ethnic cleansing and crimes against humanity
138. Each individual State has the responsibility to protect its populations from genocide, war crimes, ethnic cleansing and crimes against humanity. This responsibility entails the prevention of such crimes, including their incitement, through appropriate and necessary means. We accept that responsibility and will act in accordance with it. The international community should, as appropriate, encourage and help States to exercise this responsibility and support the United Nations in establishing an early warning capability.
139. The international community, through the United Nations, also has the responsibility to use appropriate diplomatic, humanitarian and other peaceful means, in accordance with Chapters VI and VIII of the Charter, to help to protect populations from genocide, war crimes, ethnic cleansing and crimes against humanity. In this context, we are prepared to take collective action, in a timely and decisive manner, through the Security Council, in accordance with the Charter, including Chapter VII, on a case-by-case basis and in cooperation with relevant regional organizations as appropriate, should peaceful means be inadequate and national authorities are manifestly failing to protect their populations from genocide, war crimes, ethnic cleansing and crimes against humanity. We stress the need for the General Assembly to continue consideration of the responsibility to protect populations from genocide, war crimes, ethnic cleansing and crimes against humanity and its implications, bearing in mind the principles of the Charter and international law. We also intend to commit ourselves, as necessary and appropriate, to helping States build capacity to protect their populations from genocide, war crimes, ethnic cleansing and crimes against humanity.
Az R2P végrehajtásáról szóló ENSZ főtitkári jelentést (A/63/677) júliusban vitatta meg a Közgyűlés, majd szeptember 14-ei határozatában (A/RES/63/308, egyelőre még nem tölthető le a Közgyűlés honlapjáról) egyhangúan az R2P további részleteinek a kidolgozása mellett döntött.
Az International Law Observer-ben további részleteket lehet olvasni.
A Case Western University, Frederick K. Cox nemzetközi jogi központja egy nívós konferenciának adott otthont “After Guantanamo: The Way Forward” - Four Roundtables on Reconciling National Security and the Rule of Law címmel.
Az előadások és panel-beszélgetések megtekinthetők itt.
A konferencia hang- és képanyaga mellett a témához kapcsolódó cikkek és tanulmányok is letölthetőek.
A dél-szudáni békefolyamot nagyban befolyásoló választottbírósági döntés született a hágai Állandó Nemzetközi Választottbíróságon (Permanent Court of Arbitration) 2009. július 22-én.
Az American Society of International Law ismét remekbe szabott összefoglalóval állt elő. A választottbírósági döntés főbb megállapításai itt olvashatóak.
Tegnap az ICTY különleges bírói tanácsa, a nemzetközi igazságszolgáltatás elleni bűncselekményben bűnösnek találta, ám igen enyhe, mindösszesen csak 7000 eurós pénzbüntetésre ítélte Florence Hartmann-t, Carla del Ponte volt sajtófőnökét. Egyelőre csak a szóbeli ítélehirdetés során felolvasott összefoglaló áll rendelkezésünkre, így elhamarkodott lenne az értékelés, de annyi mindenesetre megállapítható, hogy a bíróság mindkét vádpontot megalapozottnak találta.
Az eljárás az angolszász jogrendszerekben ismert, ún. contempt of court (itt: a törvényszék jogszolgáltatása elleni bűncselekmény) alapján folyt. A vád szerint Hartmann két, napjainkban is még titkos, fellebbviteli döntés tartalmát hozta nyilvánosságra könyvében és ebben a cikkben.
A szegedi egyetem oktatója, Karsai Krisztina európai büntetőjogász egy kiváló tanulmányban foglalkozik a Nemzetközi Büntetőbíróságnál is megtalálható jogintézménnyel.
FRISSÍTÉS! (2009. október 4.)
Az American Society of International Law periodikusan jelentkező Insights rovata elemzést közöl a jelentésről.
FRISSÍTÉS! (2009. szeptember 18.)
Az EJILTalk-on Marko Milanovic elemzi a Goldstone-jelentést: definitively more to come on this subject.
Az izraeli külügyminisztérium honlapján olvasható közlemény itt tölthető le.
***
Ma hozták nyilvánosságra az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (Human Rights Council) által 2009. április 3-án életre hívott nemzetközi bizottság jelentését.
A United Nations Fact Finding Mission on the Gaza Conflict elnöke az ICTY volt főügyésze Richard Goldstone, tagjai Christine Chinkin, a London School of Economics professzora, Hina Jilani, a 2005-ös darfúri nemzetközi tényfeltáró bizottság tagja, és Desmond Travers, az Institute for International Criminal Investigations (IICI) elnökségi tagja, az ír hadsereg nyugalmazott ezredese. Az 575 oldalas jelentésnek egyelőre csak a főbb megállapításait áll módomban röviden összefoglalni (csak az összefoglaló következtetések 33 oldalra rúgnak, pp. 5-38):
“The Mission decided to focus primarily on events, actions or circumstances occurring since 19 June 2008, when a ceasefire was agreed between the Government of Israel and Hamas. The Mission has also taken into consideration matters occurring after the end of military operations that constitute continuing human rights and international humanitarian law violations related to or as a consequence of the military operations, up to 31 July 2009. This report does not purport to be exhaustive in documenting the very high number of relevant incidents that occurred in the period covered by the Mission’s mandate. Nevertheless, the Mission considers that the report is illustrative of the main patterns of violations. In Gaza, the Mission investigated 36 incidents.” (paras 12, 16.)
“The Mission conducted 188 individual interviews. It reviewed more than 300 reports, submissions and other documentation either researched of its own motion, received in reply to its call for submissions and notes verbales or provided during meetings or otherwise, amounting to more than 10,000 pages, over 30 videos and 1,200 photographs. By refusing to cooperate with the Mission, the Government of Israel prevented it from meeting Israeli government officials, but also from travelling to Israel to meet with Israeli victims and to the West Bank to meet with Palestinian Authority representatives and Palestinian victims. In order to provide the parties concerned with an opportunity to submit additional relevant information and express their position and respond to allegations, the Mission also submitted comprehensive lists of questions to the Government of Israel, the Palestinian Authority and the Gaza authorities in advance of completing its analysis and findings. The Mission received replies from the Palestinian Authority and the Gaza authorities but not from Israel.” (paras 20-21, 26)
“In many cases it has found that acts entailing individual criminal responsibility have been committed. In all of these cases the Mission has found that there is sufficient information to establish the objective elements of the crimes in question. In almost all of the cases the Mission has also been able to determine whether or not it appears that the acts in question were done deliberately or recklessly or in the knowledge that the consequence that resulted would result in the ordinary course of events. The Mission has thus referred in many cases to the relevant fault element (mens rea). The Mission fully appreciates the importance of the presumption of innocence: the findings in the report do not subvert the operation of that principle. The findings do not attempt to identify the individuals responsible for the commission of offences nor do they pretend to reach the standard of proof applicable in criminal trials.” (para 25)
A blokádról
“The Mission holds the view that Israel continues to be duty-bound under the Fourth Geneva Convention and to the full extent of the means available to it to ensure the supply of food stuff, medical and hospital items and others to meet the humanitarian needs of the population of the Gaza Strip without qualification.” (para 28)
A központi börtön és a palesztin törvényhozó tanács épülete elleni támadás
As far as attacks on buildings are concerned, the Mission examined the Israeli strikes against the Palestinian Legislative Council and the Gaza main prison (Chapter VII). Both buildings were destroyed to an extent that puts them out of use. Statements by Israeli Government and armed forces representatives justified the attacks arguing that political and administrative institutions in Gaza are part of the “Hamas terrorist infrastructure”. The Mission rejects this position. It finds that there is no evidence that the Legislative Council building and the Gaza main prison made an effective contribution to military action. On the information available to it, the Mission finds that the attacks on these buildings constituted deliberate attacks on civilian objects in violation of the rule of customary international humanitarian law whereby attacks must be strictly limited to military objectives. These facts further indicate the commission of the grave breach of extensive destruction of property, not justified by military necessity and carried out unlawfully and wantonly.” (para 32.)
A gázai rendőrök elleni támadások
“The Mission examined the attacks against six police facilities, four of them during the first minutes of the military operations on 27 December 2008, resulting in the death of 99 policemen and nine members of the public. The overall around 240 (!) policemen killed by Israeli forces constitute more than one sixth of the Palestinian casualties.” (para 33, kiemelés tőlem)
“The Mission finds that, while a great number of the Gaza policemen were recruited among Hamas supporters or members of Palestinian armed groups, the Gaza police were a civilian law-enforcement agency. The Mission also concludes that the policemen killed on 27 December 2008 cannot be said to have been taking a direct part in hostilities and thus did not lose their civilian immunity from direct attack as civilians on this ground. The Mission accepts that there may be individual members of the Gaza police that were at the same time members of Palestinian armed groups and thus combatants. It concludes, however, that the attacks against the police facilities on the first day of the armed operations failed to strike an acceptable balance between the direct military advantage anticipated (i.e. the killing of those policemen who may have been members of Palestinian armed groups) and the loss of civilian life (i.e. the other policemen killed and members of the public who would inevitably have been present or in the vicinity), and therefore violated international humanitarian law.” (para 34)
A polgári lakosok élő pajzsként való alkalmazása
“The Mission was faced with a certain reluctance by the persons it interviewed in Gaza to discuss the activities of the armed groups. On the basis of the information gathered, the Mission found that Palestinian armed groups were present in urban areas during the military operations and launched rockets from urban areas. It may be that the Palestinian combatants did not at all times adequately distinguish themselves from the civilian population. The Mission found no evidence, however, to suggest that Palestinian armed groups either directed civilians to areas where attacks were being launched or that they forced civilians to remain within the vicinity of the attacks.” (para 35)
“Although the situations investigated by the Mission did not establish the use of mosques for military purposes or to shield military activities, it cannot exclude that this might have occurred in other cases. The Mission did not find any evidence to support the allegations that hospital facilities were used by the Gaza authorities or by Palestinian armed groups to shield military activities and that ambulances were used to transport combatants or for other military purposes.” (para 36)
“The Mission acknowledges the significant efforts made by Israel to issue warnings through telephone calls, leaflets and radio broadcasts and accepts that in some cases, particularly when the warnings were sufficiently specific, they encouraged residents to leave an area and get out of harms way. However, the Mission also notes factors that significantly undermined the effectiveness of the warnings issued. These include the lack of specificity and thus credibility of many pre-recorded phone messages and leaflets. The credibility of instructions to move to city centres for safety was also diminished by the fact that the city centres themselves had been the subject of intense attacks during the air phase of the military operations. The Mission also examined the practice of dropping lighter explosives on roofs (so-called “roof knocking”). It concludes that this technique is not effective as a warning and constitutes a form of attack against the civilians inhabiting the building.” (para 37)
Szeptember 8-án a német parlament alsóháza elfogadta (a szavazás eredménye itt) a lisszaboni szerződés ratifikálásáról szükséges Entwurf eines Gesetzes zur Umsetzung der Grundgesetzänderungen für die Ratifizierung des Vertrags von Lissabonytervezetet törvénytervezetet.
A német szövetségi alkotmánybíróság még június végi döntésében vizsgálta a ratifikálás alkotmányosságát, s megállapította, hogy amennyiben a parlament is szerepet játszik a folyamatban, addig ez nem ellentétes az alkotmánnyal.
A Bundesrat-nak ugyan még el kell fogadnia néhány kapcsolódó törvénymódosítást, de a főbb akadályok már elhárultak a ratifikálás elől.
Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, az ELTE és a CEU oktatója, az Élet és Irodalom legfrissebb számában európai unós és nemzetközi jogi szempontból elemzi Sólyom László Szlovákiába való belépését megtagadó szlovák diplomácia jegyzéket. A jegyzék szövege a következő:
A Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma tiszteletét fejezi ki a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének és a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetsége 3-16/2009 számú jegyzékére hivatkozva tudomására hozza, hogy a biztonsági kockázatokra való tekintettel a Szlovák Köztársaság illetékes szervei az Európa Parlament és az Európai Tanács 2004/38/EK, 2004. április 29-ei Irányelve, valamint a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának, az idegenek tartózkodásáról hozott 48/2002 Z.z. számú törvénye és annak további előírásai és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a Rendőri Testületről hozott, 171/1993 sz. törvénye és annak további előírásai értelmében megtagadta a Magyar Köztársaság elnökének, Sólyom László úrnak a Szlovák Köztársaság területére történő belépését 2009. augusztus 21-én.
A Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma megragadja az alkalmat, hogy mély tiszteletéről biztosítsa a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségét.
Pozsony, 2009. augusztus
Kicsit off topic. Pár napja fedeztem fel az interneten az Ablonczy Balázs főszerkesztésében megjelenő Kommentár c. közéleti és kulturális folyóiratot.
A lap 2008 derekán vitaindítóként közölte Gyáni Gábor: Helyünk a holokauszt történetírásában c. cikkét (Kommentár, 2008/3). A kemény hangnemű, személyeskedésektől sem mentes, néhány helyen akár már méltatlannak is nevezhető vita így zajlott le:
Pók Attila: Én, Mi és Ti - A magyarországi holokauszt kutatásáról, Kommentár 2008/5
Ungváry Krisztián észrevételei, Kommentár 2008/5
Gyáni Gábor: A pontosítás jegyében - Észrevételek Pók Attila írásához, Kommentár 2008/5
Karsai László: A magyar holokauszt-történetírásról, Kommentár 2008/6 (Karsai többek között Ablonczy Balázs - Novák Attila: Tizenkét állítás a Soáról és Csíki Tamás: Holokauszt, emlékezet, identitás cikkeire is reagált)
Gyáni Gábor: Egy magyar holokauszt-történész portréjához, Kommentár 2008/6
Frojimovics Kinga: Helyünk a holokauszt történetírásában a jeruzsálemi Yad Vashemből nézve, Kommentár 2008/6
Gyáni Gábor: Gondatlan olvasatok - Megjegyzések Frojimovics Kinga vitacikkéhez, Kommentár 2008/6.
A huszadik születésnapját ünneplő European Journal of International Law (a honlapon ingyenes hozzáférés korábbi számok tartalmához) egy éve indította útjára EJIL: Talk! nevű blogját.
A legfrissebb lapszámban megjelent három cikk
A kiadó honlapjáról ingyenesen letölthető cikkek, vagyis a “The Use of Force Against Terrorists” (Christian Tams), “The Rise of International Criminal Law: Intended and Unintended Consequences” (Ken Anderson) és a “Close Encounters of a Sovereign Kind” (Dino Kritsiotis) kritikai vitáját így vezeti fel a szerkesztő Joseph Weiler professzor:
“Dino Kritsiotis of the University of Nottingham and Ken Anderson from American University in Washington DC may have taken on classical topics - but fasten your seat belts and prepare yourself to be challenged. Christian Tams from Glasgow and Tullio Treves of Milan (who serves, too, as Judge of the International Tribunal for the Law of the Sea) deal with the less classical: the use of force in fighting terrorists and pirates respectively. Keep those seatbelts fastened. We were not interested in the ‘‘Law as it Stands’
