Augusztus hó - 200 látogató, 252 kattintás

A blog először 2008. októberében jelentkezett, de csak 2009. augusztus 1-je óta láttam el olyan technikával, ami pontosan méri a látogatók számát. A legtöbben Magyarországról kattintanak, de néhányan amerikai, cseh, holland, brit, szlovák, szerb szerverről csatlakoznak.

A célkitűzés, hogy a színvonal és a kínálat növelésével szeptemberben még többen látogassanak el a blogra.

További kellemes olvasást!

Olaszország és a kínzás elleni egyezmény - Abu Omar elrablása

Elég ritka, hogy egy a Journal of International Criminal Justice folyóiratban publikálásra kerülő cikkhez ingyen hozzá lehessen férni.

Francesco Messineo, “The Abu Omar Case in Italy: ‘Extraordinary Renditions’ and State Obligations to Criminalize and Prosecute Torture Under the UN Torture Convention” című írása letölthető innen.

Abu Omar olaszországi elrablása és Egyiptomba szállítása (rendition) miatt amerikai és olasz titkos ügynökök ellen folyik eljárás. A cikk az olasz alkotmánybíróságot is megjárt ügy nemzetközi jogi vonatkozásait mutatja be.

ENSZ Biztonsági Tanács - magyar pályázat 2012/2013

Lassan egy éve, hogy írtam Ausztria ENSZ Biztonsági Tanácsbeli tagságáról.

A héten egy tanulmánykötet jelent meg egy másik volt, nem állandó BT tag szerepéről : “Belgium in the UN Security Council: Reflections on the 2007-2008 Membership” címmel. A kötetben közreadott tanulmányok listája itt tekinthető meg.

A kötet tanulságos olvasmány lehet a magyar kandidációt előkészítő csapatnak.

A Lockerbie ügy - Abdelbaset Ali Mohmed Al Megrahi szabadlábra helyezése

Napok óta amerikai és brit politikusok felháborodott nyilatkozatait lehet olvasni a Lockerbie merénylet elkövetésében bűnösnek talált líbiai férfi szabadon engedésével kapcsolatban. A magyar Külügyminisztérium visszafogott sajtóközleményt adott ki.

A férfit 2001-ben ítélték el, azonban a skót büntetőügyeket felülvizsgáló bizottság (Scottish Criminal Cases Review Commission) 2007-ben helyt adott fellebbezési kérelmének és ügyét a fellebbviteli bíróság (Court of Criminal Appeal) elé utalta. A bizottság döntését egy 800 oldalas, a nagyközönség számára csak kivonatosan közölt jelentésre alapozta.

A bizottság elnöke így foglalta össze a döntést:

“This has been a difficult case to deal with. The Commission’s enquiry team have worked tirelessly for over three years. Some of what we have discovered may imply innocence; some of what we have discovered may imply guilt. However, such matters are for a court to decide. The Commission is of the view, based upon our lengthy investigations, the new evidence we have found and other evidence which was not before the trial court that the applicant may have suffered a miscarriage of justice. The place for that matter to be determined is in the appeal court, to which we now refer the case.” (kiemelés tőlem)

Az ENSZ Biztonsági Tanács 1192-es határozata alapján (6. pont) felkért egyik független megfigyelő, Hans Köchler, több jelentésében is elmarasztalta a hollandiai Zeist katonai támaszponton lezajlott pert. (Report on and evaluation of the Lockerbie Trial, 2001. február 3; Report on the appeal proceedings at the Scottish Court in the Netherlands, 2002. március 26)

A Lockerbie Observer Mission honlapján lehet tanulmányozni az üggyel kapcsolatos eredeti dokumentumokat, sajtóközleményeket.

A Lockerbie case blog napi rendszerességgel számol be a legfrissebb fejleményekről.

2009. augusztus 12-én ügyvédjei útján Megrahi visszavonta fellebbezését. A brit Independent híradása szerint nem pusztán önszántából.

A Solicitor General szerepe az USA Legfelsőbb Bírósága előtt

Patricia Millett érdekes cikket jelentetett meg a Journal of Appellate Practice and Process című szaklapban. A szerző 1996 és 2007 között a solicitor general irodájában dolgozott mint assistant to the solicitor general.

A solicitor general, a szövetségi igazságügyi minisztérium alkalmazottja. Egy mindösszesen húszfős iroda élén áll, egyik feladata a szövetségi kormány képviselete a SCOTUS előtt.

“Litigating in the United States Supreme Court can be an exciting, yet intimidating, experience. The rarity with which such cases arise, combined with the intellectual challenge of briefing and arguing issues of great significance to the law before a nine-member panel of highly intelligent, rigorously well-prepared, actively engaged, and analytically demanding jurists can be a highlight of a lawyer’s career (The Justices are very active at oral argument, asking as many as eighteen questions of counsel in a ten-minute argument). Obtaining amicus curiae support from the Solicitor General can be of significant benefit in both obtaining or avoiding Supreme Court review in the first instance, and preparing a case and framing legal arguments for plenary review after certiorari is granted.”

Az hogy ez miként történik, azt részletesen meg lehet tudni a cikkből.

Támogatott és pro bono gyakornoki pozíciók Hágában

Hágában szeretnél gyakorlati tapasztalatra szert tenni? Akkor látogass el a Hague Justice Portal oldalára, ahol naprakész információt kapsz az alábbi intézményekben ajánlott gyakornoki álláslehetőségekről:

PCA, ICJ, ICTY, ICTR, ICC, SCLS, STL, HIIL, EUROJUST, EUROPOL, NATO, EPO, HCCH, OPCH, OSCE, Asser Intitute, CICC, ADC-ICTY, The Hague Centre for Strategic Studies.

Gyakornoki álláslehetőség a Charles Taylor védői csapatban

Az alábbi gyakornoki álláslehetőség kering a hágai email-listákon:

"Former Liberian President, Charles Taylor, is being tried by the Special Court for Sierra Leone for his alleged role in war crimes and crimes against humanity during Sierra Leone’s decade-long civil war. The Defence Team, led by Courtenay Griffiths Q.C., is looking for legal interns to work pro bono on the defence case for a period of 3-6 months, starting in September/October 2009.

Interns will have a fantastic opportunity to:

- Work on a high-profile, international case in an international setting;

- Gain training and experience of drafting important legal arguments;

- Handle disclosure in a large and complex case;

- Analyse witness testimonies and prepare exhibits;

- Observe and contribute to the advocacy of accomplished members of the Bar;

- Fully engage in challenging legal issues as a part of a dynamic legal team; and

- Live and work in an international legal and business environment.

Applicants should be committed, hard-working individuals with a strong academic background, solid legal research and analytical skills and the ability to work effectively as part of a team. Preference will be given to candidates who have been Called to the Bar. Post-graduate law students and or applicants with international political or foreign relations experience are invited to apply.

Please email your CV and cover letter to Katy Hovington at C.T.DefenceTeam@gmail.com, no later than Monday 31 August 2009.

A select number of applicants will be invited to undertake a telephone interview."

Sok sikert mindenkinek!

Eritrea-Etiópia igénybizottság döntése

A két ország 2000 decemberében kötött megállapodást egy ún. igénybizottság (Claims Commission) létrehozására, amelyik az 1998-2000-as háborúban - a négy genfi konvenció vagy a nemzetközi jog más szabályainak megsértésével - okozott károkért való államfelelősséget volt hivatott megállapítani.

Az augusztus 17-ei volt az utolsó a döntések sorában: a két ún. Final Award mind Eritreának mind pedig Etiópiának kártérítést ítélt meg.

A kártérítés mértékét a korábbi ún. részleges döntések (Partial Award) alapján állapították meg. Ezek többek között a hadifoglyokkal, a civil lakossággal szemben elkövetett, valamint a középső/nyugati és a keleti fronton történt jogsértésekkel kapcsolatban születtek. Mindegyik döntés letölthető az igénybizottság titkárságaként funkcionáló Állandó Választottbíróság honlapjáról. A fontosabb döntésekről egy rövid összefoglaló itt olvasható. Won Kidane cikke a nemzetközi humanitárius jog megsértéséből fakadó felelősséget mutatja be az igénybizottság döntései tükrében.

A nemzetközi jogban fehér hollónak számító döntés is fűződik az igénybizottság tevékenységéhez: az ún. ius ad bellum döntés kimondta, hogy Eritrea megsértette az ENSZ Alapokmány, erőszak alkalmazásának tilalmát kimondó, 2 (4) cikkét. Az ezért járó kártérítés kiszámításáról a Final Award 306-317 bekezdéseiben lehet olvasni. Christine Gray, a ius ad bellum szakterület elismert szakértője 2006-ban a itt kommentálta az igénybizottság döntését.

Etiópiának 174 millió, Eritreának pedig 161 millió dollárt ítéltek meg (plussz 2 milliót ritreaia károsultaknak). Az etióp kormány így reagált a döntésre.

Nemzetközi szerződések alkalmazása az Egyesült Államokban - adalék a Medellin v. Texas ítélethez

Ajánlom David H. Moore cikkét, a ‘Law(Makers) of the Land: The Doctrine of Treaty Non-Self-Execution’. A tartalma röviden:

“Last year, in Medellin v. Texas, the Supreme Court handed down its most important decision on the domestic status of treaties in almost two hundred years. The Court concluded that the International Court of Justice’s (ICJ) judgment in the Case Concerning Avena and Other Mexican Nationals is not binding federal law because the treaties rendering the judgment compulsory on the international stage are not self-executing.

In the wake of that decision, Professor Carlos Vázquez, one of the foremost scholars on U.S. treaty law, has argued that one strain of the doctrine of non-self-execution - which I term the Foster doctrine - is invalid. The Foster doctrine emerges from what Vázquez considers an improper reading of the Supreme Court’s foundational decision in Foster v. Neilson. The doctrine assumes that a treaty may itself, by means short of a clear stipulation that the treaty requires legislative implementation, indicate that it is domestically unenforceable.

Vázquez’s assault on this doctrine is full bodied. He argues that this brand of non-self-execution is inconsistent with the Constitution, long-standing precedent, other manifestations of the non-self execution doctrine, and the best reading of Medellin. This essay challenges each assertion.”

Bemba feltételes szabadlábra helyezése a Nemzetközi Büntetőbíróságon

FRISSÍTVE! (2009. szept. 1) - a feltételes szabadlábra helyezés ellen benyújtott ügyészi fellebbezése itt olvasható.

***

Ekaterina Trendafilova, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) kettes számú tanácsának (tárgyaláselőkészítő) bírája, péntek délután feltételesen szabadlábra (interim release és nem provisional release) bocsátotta Jean Pierre Bemba-t. A döntés végrehajtását azonban mindaddig felfüggesztette, amíg a bíróság, a felek és az érdekelt államok bevonásával, meg nem állapítja a szabadlábra bocsátás feltételeit (paras 78, 83).

Érdemes feljegyezni, hogy ez az első ilyen döntés az ICC történetében.

(A képen Jean Pierre Bemba, ICC weboldal)

Bemba egy éve ül a hágai Scheveningen városrészben található börtönben. Itt tartják egyébként fogva Charles Taylor-t, a többi ICC-s gyanúsítottat, és egy rövid ideig itt raboskodtak a Hariri gyilkosságban implikált libanoni tábornok is.

2008. májusi elfogása óta, Bemba eddig háromszor kérelmezte szabadlábra helyezését, de ezeket mindannyiszor elutasították (paras 4-5, 7, 52-55). A fogva tartás szükségességét a bíróságnak automatikusan, legalább 120 naponta, felül kell vizsgálnia (para 33).

Mint új tényt, a bírónőnek figyelembe kellett vennie (paras 46-48, 53-55, 58-68 és 69) a vádirat jóváhagyásáról szóló június 15-ei döntést. (confirmation of charges, Statútum 67 §; 2 rendbeli emberiesség elleni és három rendbeli háborús bűncselekmény) E szerint kellő alappal feltételezhető (substantial ground to believe), de az eredeti vádindítványtől eltérően “gyengébb” felelősségi alakzat alapján és kevesebb vádpontban, hogy Bemba súlyos bűncselekményeket követett el a Közép-afrikai Köztársaságban. Az ügyészség által benyújtott fellebbezés itt olvasható.

Schabas professzor mai blog bejegyzésében bővebben is foglalkozik a döntéssel.

Hatvan éve írták alá a háború áldozatainak védelméről szóló genfi konvenciókat

1949. augusztus 12-én, a Genfbe összehívott nemzetközi konferencia elnöke, Max Petitpierre, a következő szavakkal zárta a két és fél hónapos megbeszélés sorozatot:

“Some may feel that the Convention does not go far enough, that it lacks boldness, that it contains too many reserves and restrictions. We all know that modem war, which is total war, is blind and devouring, that it is not always honourable, that it does not hesitate in its choice of methods and may take on the most insidious forms. Strength must often yield to cunning. What had to be done was to establish a balance between the cruel necessities of war and the ardent desire to humanise it which moved us all. The new Convention for the Protection of Civilian Persons will not escape criticism, but its value is beyond question. It proclaims the determination of the States which are to sign it to prevent the recurrence of tragedies of which our generation was the helpless witness.” (Final Records of the Diplomatic Conference, Volume 2, Section B, p. 529)

1949. december 8-án a második aláírási ceremónia után a következőket tette hozzá:

“On August the 12th, when closing the Diplomatic Conference, I said that it was not possible for us to judge the results of our work as we could not yet see it in the proper perspective. Four months have elapsed since then, and during that time we have been able to go over our texts again, considering once more the solutions upon which we settled and judging the effect they will have. The opinions which have been expressed regarding the new Conventions allow us to affirm that the latter are satisfactory. If the world should ever again be torn up by a new conflict-against the will of its people, of that we may be sure-the new Conventions will prevent, or at least lessen, the horrors which have been witnessed by our generation. Our task was clearly defined. It was not up to us either to redraft the Kellogg Pact which had outlawed war, or to revise the Hague Agreements which had attempted to establish rules for the conduct of war. We have been criticized for not exceeding the limits laid down for us. I think that if we had done so, we would have jeopardized our work. The latter, to be effective, had to take account of realities.” (Final Records of the Diplomatic Conference, Volume 2, Section B, p. 535)

A magyar delegáció öt főből állt. Szabó Imre (delegációvezető), Haraszti György (delegációvezető-helyettes), Falus Andor (magyar Vöröskereszt), Kardos Erzsébet (berni első-titkár), Kara Anna (egészségügyi minisztérium képviselője). (Final Records of the Diplomatic Conference, Volume 1, p. 163)

Magyarország az első körben, 1949. augusztus 12-én, írta alá a négy genfi konvenciót, a következő kitétellel:

Mrs. Kara made the following reservations:

“At the meeting of the Diplomatic Conference on August 11th, 1949, the Delegation of the Hungarian People's Republic reserved the right to make express reservations on signing the Conventions, after having examined them. In their speech at the above meeting the Hungarian Delegation observed that they were not in agreement with all the provisions of the Conventions. After a thorough study of the text of the Conventions, the Government of the Hungarian People's Republic decided to sign the Conventions in spite of their obvious defects, as it considered that the Conventions constituted an advance in comparison with the existing situation from the point of view of the practical application of humanitarian principles and the protection of war victims.” Final Records of the Diplomatic Conference, Volume 1, p. 347)

A legfontosabb magyar fenntartásnak a következőt tartom:

“The Hungarian People's Government has also serious objections to Article 5 of the said Convention; according to the terms of that Article, if protected persons are definitely suspected of activities hostile to the security of the State, that is enough to deprive them of protection under the Convention. The Government of the Hungarian People's Republic considers that that provision has already made any hope of realizing the fundamental principles of the Convention illusory.” (Ibid.)

A genfi konvenciók Magyarország vonatkozásában 1955. február 3-ai dátummal léptek hatályba (1954. 32. tvr.)

Ahol az elmélet és a gyakorlat találkozik egymással - ICC guest lectures

Hozzáférhetők a Nemzetközi Büntetőbíróság honlapján a bíróságon heti rendszerességgel tartott előadások leiratai.

Ezeken az ún. guest lecture-ön lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetközi (büntető) jog elméleti szakértői és a gyakorlatot formáló bírósági alkalmazottak megosszák egymással tapasztalataikat.

Hogyan lesz nemzetközi jogvita öregedő háborús bűnösök pereiből?

Ahogy arról korábban beszámoltam, Németország még decemberben keresetet (application) nyújtott be Olaszország ellen a Nemzetközi Bíróságon, nemzetközi jogba ütközőnek titulálva az olasz bíróságok második világháborús ügyekben Németországot kártérítésre kötelező joggyakorlatát.

A nemzetközi jog alapján minden országnak tiszteletben kell tartania a külföldi ország szuverenitását. Tehát egy bírósági eljárásban a külföldi országot ún. eljárási jogi mentesség illeti meg: ha ellene eljárást kezdeményeznek, a bíróságnak azt meg kell szüntetnie. Ezzel szemben az olasz legfelsőbb bíróság (Corte di Cassazione) elsőként a Ferrini ügyben úgy határozott, hogy az ún. ius cogens-be ütköző nemzetközi bűncselekmények esetén nem illeti meg mentesség Németországot (az ICJ előtt folyó eljárásról remek összefoglalót olvashatunk Francesco Moneta tollából).

Sőt! Az ún. Distomo ügyben hozott ítélete szerint görög károsultak is indíthatnak kártérítési eljárást Németország ellen olasz bíróságok előtt (talán egy új Alien Torts Claim Act scheme van születőben?).

Az eljárási mentesség megvonása azonban a nemzetközi jog jelenlegi állása szerint nem tűnik megalapozottnak; a nemzetközi szokásjog legjóindulatúbb feltételezés szerint is csak a formálódás állapotában van, ahogy erre Carlo Focarelli, elemezve az idevágó nemzetközi joggyakorlatot, oly kiválóan rámutat az American Journal of International Law januári számában.[1]

Németország így ír beadványában:

“After this judgment had been rendered, numerous other proceedings were instituted against Germany before Italian courts by persons who had also suffered injury as a consequence of the armed conflict. Germany is concerned that hundreds of additional cases may be brought against it”.

De hogy mik is ezek a további ügyek, ahhoz egy kis múltidézésre van szükség.

1994-ben az Erich Priebke[2] ügyében eljáró ügyész a római katonai ügyészség egyik elhagyatott szobájába tévedt, ahol egy faszekrényben második világháborús bűncselekményekről felvett tanúvallomásokat tartalmazó dokumentumokra bukkant. Ezt azóta is armadio della vergogna-nak, vagyis a szégyen szekrényének hívják (az eredeti olasz dokumentumok közül néhány itt hozzáférhető).

Egyszerre kinyílt Pandora szelencéje, és eljárások tucatjai indultak meg hajdani Wehrmacht és SS katonák ellen. 214 ügyből eddig 8-at zárt le a La Spezia-i katonai ügyészség, 14 pedig folyamatban van. A nyolcvanas éveikben járó elítélteket azonban Németország nem adta ki (lásd Grundgesetz § 16.) hanem nagy lassan büntetőeljárásokat kezdeményezett. Az Engel ügy egyik iskolapéldája a lomha német ügymenetnek (BGH 5 StR 115/03 - Beschluss vom 17. Juni 2004 (LG Hamburg).

S lám, Németországban tegnap ítélettel zárult az első (!) ilyen per a 90 éves Joseph Scheungraber ellen. 2006. szeptember már bűnösnek találta egy olasz bíróság, amit ügyvédje azonban csak így kommentált: “Sondergericht á la Freisler” utalva ezzel a náci népbíróság (Volksgerichtshof) hírhedt bírájára. Most azonban már a müncheni tartományi bíróság mondta ki bűnösnek 10 ember megölésében.

További ügyekről ezen a weboldalon lehet bővebben tájékozódni.

A Nemzetközi Bíróság közleménye szerint, Németországnak június 23-ig kellett benyújtania a részletes jogi véleményét tartalmazó memorial-t, Olaszországnak pedig december 23-ig teheti meg észrevételeit (counter-memorial).

---

[1] Carlo Focarelli: Federal Republic of Germany v. Giovanni Mantelli and Others - Italian Court of Cassation opinion on foreign sovereign immunity in cases of civil liability for international crimes. AJIL, 1 (2009) pp. 122-132.

[2] A római katonai bíróság által 1997. július 22-én meghozott ítélet innen tölthető le olasz nyelven (Rassegna della Giustizia Militare, 1999). 2001. április 5-én az Európai Emberi Jogi Bíróság elutasította Priebke jogorvoslati kérelmét. (Priebke v. Italy, Application No. 48799/99 ítélet franciául itt férhető hozzá)

Versengő joghatóság a nemzetközi jogban

Melyik nemzetközi bíróságnak/választottbíróságnak van joghatósága egy adott ügy elbírálására? S ha van is, nem kell e tartózkodnia a joghatóság gyakorlásától? Az ügyek eldöntésénél ez az első kérdés, amit feltesz magának a bíró.

Példa az ECtHR Nagytanácsa által a Boszporusz ügyben hozott ítélet (Bosphorus v. Ireland, , 2005. június 30, paras 149-158), de említhetném az UNCLOS és az ECJ (MOX plant, IJzeren Rijn ügyek), vagy a NAFTA és a MERCOSUR vitarendező szervei közti joghatósági súrlódásokat.

Minderről sok hasznosat tudhatunk meg Niklos Lavranos ’On the Need to Regulate Competing Jurisdictions between International Courts and Tribunals’ c. cikkéből.

A közösségi jog és a nemzetközi jog viszonya - Article 307 fejlemények

Eddig nem sok szó esett a blogban az európai közösségi jogról, pedig az Európai Bíróság (ECJ) az elmúlt évben három ügyben is foglalkozott a közösségi jog és a nemzetközi jog kapcsolatával. Mindhárom ügy érinti az EC szerződés 307 cikkelyét, amely így szól:

(1) Az egyrészről egy vagy több tagállam, másrészről egy vagy több harmadik állam által egymás között 1958. január 1-je előtt, illetve a csatlakozó államok esetében a csatlakozásukat megelőzően kötött megállapodásokból eredő jogokat és kötelezettségeket e szerződés rendelkezései nem érintik.

(2) Annyiban, amennyiben ezek a megállapodások nem egyeztethetőek össze e szerződéssel, az érintett tagállam vagy tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a megállapított összeegyeztethetetlenség kiküszöbölésére. A tagállamok e cél érdekében szükség esetén segítséget nyújtanak egymásnak, és amennyiben indokolt, egységes magatartást tanúsítanak

A Nagytanács által hozott Kadi és al Barakaat (C-402/05 P, C-415/05 P, 2008. szeptember 3), C-249/06 (Commission v. Sweden, 2009. március 3) és C-205/06 (Commission v. Austria, 2009. március 3) ügyekről és kihatásukról a ‘Revisiting Article 307 EC: The untouchable core of fundamental European constitutional law values and principles’ c. cikkben lehet bővebben olvasni.