Egy korábbi bejegyzésben már említettem, hogy az ENSZ közgyűlése felkérte a Nemzetközi Bíróságot, hogy tanácsadó vélemény keretében adjon választ arra, hogy a nemzetközi jog szabályaival összhangban áll e Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása.
Az ICJ által kitűzött határidőn belül (április 17.) harminchat állam nyújtotta be írásban álláspontját. Ezek a beadványok egyelőre ugyan úgy nem nyilvánosak, mint az a tizennégy viszontválasz, amit egymás beadványaira terjeszthettek be július 17-ig az egyes államok. A környező országok közül Ausztria, Csehország, Románia, Szlovákia és Szlovénia vett részt az írásbeli fordulóban.
Érdekes lenne tudni, hogy Magyarország miért nem kívánta hallatni a hangját, nemzetközi jogi véleményét. De lesz rá lehetősége, már ha szeretné. A bíróság tegnapi közlése alapján ugyanis bármely ENSZ tagállam szeptember 15-ig jelezheti, hogy részt kíván e venni a december 1-től tartandó szóbeli meghallgatásokon.
Aki közelebbről szeretné követni a Tuol Sleng (S-21) börtön parancsnok, becenevén csak Duch elvtársként emlegetett, Kaing Guek Eav büntetőperét, az naprakész, friss információkat, elemzéseket olvashat a Cambodia Tribunal Monitor oldalon. A bíróság (Extraordinary Chambers in the Courts of Cambodia) kiváló honlappal rendelkezik: minden bírósági beadvány letölthető angol, francia és khmer nyelven, valamint élőben lehet követni a tárgyalásokat.
Tömött sorok a július 22-ei tárgyaláson
(Forrás: bíróság weboldala)
A per kezdete, tehát március 30-a óta, 12.0000 (!) látogattak el a bíróságra, hogy szemtanúi legyenek a történelmi jelentőségű pernek. Az októberig szóló tárgyalási jegyzőkönyv itt található.
Tegnap óta letölthető az izraeli külügyminisztérium honlapjáról az Öntött Ólom hadműveletről szóló 159 oldalas “The Operation in Gaza - Factual and Legal Aspects” című izraeli kormányzati elemzés. Ajánlott olvasmány, főleg a 117-155 oldal között részek! Figyelmeztetés:
“Until these investigations are complete, and in order to preserve the integrity and independence of the investigations currently underway in Israel, it would be premature to reach any final conclusions regarding specific complaints, either as to general IDF practice during the recent conflict or as to specific incidents and allegations. Nonetheless, given extensive public discussion about these issues and the frequency with which conclusions have preceded rather than followed the evidence, this Paper sets forth below (in Sections V.D(2) and V.D(3) some initial information regarding a number of complaints. This information may be released at this stage based on what is known from the investigations thus far, and without compromising the integrity and independence of the investigations which are in progress. It is possible that different findings will emerge as the investigations continue. Even so, even at this early stage these preliminary investigations have identified important facts that have not yet received significant public attention, but that are essential for any rigorous analysis of the Gaza Operation.
The international community and national fora must respect and support national investigations currently in progress in Israel. To the extent that external organisations have gathered information related to the Gaza Operation, in the interest of justice, they should provide the information and any evidence on which it is based to Israel to facilitate those investigations. This is the essence of the principle of complementarity”. (para. 314)
2009. július 13-án a hágai nemzetközi bíróság ítéletet hirdetett a Costa Rica v. Nicaragua, leánykori nevén “Dispute regarding Navigational and Related Rights”, ügyben. A bíróságnak egy 1858-ban megkötött államközi szerződés rendelkezéseit kellett értelmeznie. Az egyébként nem világrengető jelentőségű ügy érdekes megállapításokat tartalmaz a helyi szokásjog (paras 134-144) és a nemzetközi szerződések értelmezésével (paras 43-71) kapcsolatban.
Minderről kiváló cikk olvasható Marko Milanovic tollából.
Fleck Zoltán ma megjelent írásában bemutatja a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.738/2009/7. számú ítéletét. Az FI a végeredményt tekintve (Magyar Gárda egyesület és Mozgalom feloszlatása), de eltérő indokok alapján, helybenhagyja a Fővárosi Bíróság 19.P.26.453/2007/126. sorszám alatt hozott ítéletet (egyelőre csak az egyik beavatkozó honlapjáról lehet letölteni az elsőfokú ítéletet).
Alább a másodfokú ítélet legfontosabb megállapításait lehet olvasni:
“Az ítélőtábla…[m]egállapította, hogy az első fokon eljárt bíróság a releváns tényeket a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegelésével, logikai hibáktól és ellenmondásoktól mentesen, helyesen rögzítette, abban téves ténybeli megállapítás nincs.” (12. oldal)
“Az elsőfokú bíróság azonban a helyesen rögzített tényből jogi következtetést nem vont le, és nem adta magyarázatát annak, hogy az alperes [Magyar Gárda egyesület] milyen jogi alapon felel a Magyar Gárda tevékenységéért. Ez pedig nem ténybeli megítélés kérdése, hanem kifejezetten jogkérdés, melyre az 1989. évi II. törvény (továbbiakban Etv.) rendelkezései adnak választ.” (13. oldal)
“Az elsőfokú bíróság által helyesen mérlegelt bizonyítékok alapján megállapított tényekből – az Etv. 5. §-át és annak miniszteri indokolását tekintve – egyértelműen az következik, hogy a Magyar Gárda jogi értelemben nem tömegmozgalom, hanem az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közösség, amely az alperesi egyesületen mint anyaszervezeten belül fejti ki tevékenységét.” (14. oldal, kiemelés az eredetiben)
“[a]z alperesi cél alapvetően a Magyar Gárda működésével valósult meg, miképpen a Gárda – a periratokból kitűnően – más egyesületi cél elérése érdekében is tevékenykedik. Ha pedig az alperesi egyesület az alapszabály szerinti céljait a Magyar Gárda mint közösség útján kívánja elérni, úgy alappal nem hivatkozhat arra, hogy a Gárda működését nem neki mint jogi személynek kell betudni. Adott esetben ugyanis nem szoros értelemben vett polgári jogi felelősségről van szó, hanem arról, hogy bármilyen jogi személy csak természetes személyek útján működhet, ebből következően a jogi személy működési körében ténykedő természetes személyek magatartása a jogi személy magatartásának minősül. Ezen nem változtat az sem, ha a természetes személyek a jogi személyen belüli csoportba, közösségbe tömörülnek. A Ptk. 1. § (1) bekezdés utolsó fordulata folytán alkalmazandó Ptk. 30. § (1) bekezdése a jogi személyen belüli ilyen csoportot a jogi személy szervezeti egységeként definiálja, míg a Ptk. 30. § (2) bekezdése szerint a szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. ”(14-15 oldal)
“…[a]z alperesi egyesület a Magyar Gárdát szervezeti egységként magában foglalja, ennél fogva a jelen jogerős ítélet mindkettőre kiterjed: vagyis az egyesület feloszlatása kapcsán a bíróság a Magyar Gárdában tevékenykedő természetes személyek együttműködésének az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit is megszünteti.” (15. oldal, kiemelés az eredetiben)
“A Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját atekintetben, hogy a bizonyítandó jogsérelem bizonyos közösségek egyenlő emberi méltóságához fűződő személyiségi joga megsértésében ragadható meg. Az alperes ellenkérelmében maga is felvetette, hogy valamely közösségnek kollektíve vajon lehet-e egyáltalán emberi méltósága; erre a kérdésre pedig az ítélőtábla válasza nemleges.” (19. oldal)
“…[a]z alperes érvelése annyiban helytálló, hogy önmagában a Magyar Gárda rendezvényein elhangzott szónoklatok tartalma, vagy önmagában az egyenruha használata, illetve az alakzatban vonulás, a vezényszavak, speciális köszöntések elhangzása a véleménynyilvánítási és egyesülési jog gyakorlásába való beavatkozást nem feltétlenül indokolja. Téved azonban az alperes, amikor úgy véli, hogy mindezeket a körülményeket önmagukban és nem a tényleges megvalósulásuknak megfelelően, azok összességében kell megítélni. Ez utóbbi esetben pedig azt a kumulatív hatást kell minősíteni, amit a véleménynyilvánítás és a gyülekezési joggyakorlás konkrét megvalósulása kiváltott. Kiemeli az ítélőtábla a strasbourgi bíróság gyakorlatából kiolvasható, korábban már rögzített elvek alapján azt is, hogy a felek érvelésével szemben nem az alperesi egyesület működésének egészét, tevékenységének általános társadalmi hatásait, valamint megítélését kellett vizsgálni, hiszen ez utóbbiak szubjektív, és a volt beavatkozók perbeli nyilatkozataiból is kitűnően egymástól alapvetően különböző értékítéletet jelentenének. A feloszlatás pedig csak objektív, konkrét alperesi megmozdulások kapcsán megállapított tényekből következő szankció lehet.” (20. oldal)
“az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy jogállamban nem lehet megtörni az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a per tárgyává tett rendezvények alkalmával erőszakos cselekményekre ténylegesen nem került sor, de az elsőfokú bíróság által rögzített tényállásban részletesen bemutatott, és a fentiekben az ítélőtábla által is körülírt releváns tények, körülmények folytán, a valamennyi helyszínen nyilvánvalóan jelenlevő ún. foglyul ejtett közönségre is figyelemmel az erőszak közvetlen, egyéni jogok sérelmével is fenyegető veszélye fennállt.” (21. oldal)
“Nyilvánvalóan nem segíti a közbiztonsággal kapcsolatos problémák megoldását az a magatartás, amely bár lehet, hogy közvetve vitát indít el, de helyben – ahol az alperesi álláspont szerint is a legnagyobb feszültségek jelentkeznek – nem a konfliktusok megoldásának irányába hat, hanem azokat kifejezetten gerjeszti. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alperes rendezvényei közvetlenül és ténylegesen a demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmattámadják. Ez utóbbiak a demokrácia olyan, csak a közösség szintjén értelmezhető értékei, amelyek sérelme mások – a Római Egyezmény 5. Cikke szerint ugyancsak védendő – biztonsághoz és szabadsághozvaló jogát sérti. A községeknek a gyűléseken közvetlenül rész venni nem kívánó, de azokat megfélemlítve mégis elszenvedni kénytelen lakói nem csupán kellemetlen érzelmeiknek voltak kitéve, hanem szabadságuk ténylegesen is sérült.” (22. oldal)
“Helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a rendezvények idején elhangzott szónoklatok, így különösen D. I. volt főkapitány sárbogárdi beszéde a zsidó népcsoporttal szembeni fajgyűlölő megnyilvánulás volt, de a faddi és tatárszentgyörgyi szónoklatok is számos, a cigányságra vonatkozó kirekesztő megnyilvánulást tartalmaztak. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint a véleménynyilvánítási szabadságnak a Római Egyezmény 10. Cikke szerinti védelme pedig az ilyen véleményekre nem terjed ki, mert ezek a Római Egyezmény értékei elleni támadást jelentenek (ld. KPD-Németország ügy, Glimmerverband, Hegenbeek – Hollandia ügy, Jersild-Dánia ügy). Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített demokratikus jogállam elvére figyelemmel az alkotmányos értékek védelmét célzó keretekbe a rasszista, kirekesztő megnyilvánulások szintén nem férnek be.” (22-23. oldal)
85 tárgyalási nap után a Jugoszláv törvényszék hármas számú bírói tanácsa életfogytig tartó szabadságsvesztésre ítélte Milan Lukić-csot. Az elsőfokú ítélet szerint Milan Lukić, több más bűncselekmény mellett, vezető szerepet játszott 140 muzulmán nő és kisgyermek élve elégetésében, amit Robinson bíró a balkáni konfliktus egyik legborzasztóbb epizódjának nevezett (para 740).
A Pionirska utcai esetben a „Fehér Sasok” különítmény emberei először megfosztották a gyanútlan áldozatokat minden értéküktől, néhány nőt félrekísértek és megerőszakoltak; ezután mindannyiukat egy családi ház szobájába terelték, majd rájuk gyújtották a házat. A menekülni próbáló emberekkel a ház közül álló különítményesek végeztek.
A Bikavac esetben, tanulva előző rémtettükből, már elbarikádozták az összes kijáratot. A 70 emberből mindösszesen egy nő élte túl az infernót, ő is borzasztó égési sérülésekkel. Zehra Turjačan tanúvallomását kétszer is félbe kellett szakítani (para. 704.) 2008 őszén, mert a felidézett eseményektől rosszul lett. A felismerhetetlenségig összeégett és több tucat műtéten átesett asszony beszámolója alatt síri csönd honolt a tárgyalóteremben. A hallgatóság tagjai között többen is a könnyeikkel küszködtek. Nagyon megrázó élmény volt.
Ez volt a törvényszék utolsó olyan ügye, ahol a bűncselekmények fizikai elkövetői ültek a vádlottak padján. Az összes többi esetben magas rangú katonai vagy politikai vezetők ellen folynak eljárások. Az Argentínából kiadatott Lukić ügyét a 11bis szabály alapján megpróbálták egy bosznia-hercegovinai bíróság elé utalni, de a fellebbviteli tanács ezt nem engedélyezte (Decision on Milan Lukic's appeal regarding referral, para 21-27).
Sredoje és Milan Lukić (balról)
forrás: ICTY weboldal
Az ítélethirdetés másfél órás késéssel kezdődött. Robinson bíró nagyon gyorsan, 50 perc alatt olvasta az ítéletet. Milan Lukić heves fejrázással jelezte, hogy mennyire nem ért egyet a megállapított tényállással. A védelem ugyanis nem csak a tűzesetek megtörténtét kérdőjelezte meg, hanem azt is, hogy Lukić egyáltalán jelen volt a bűncselekmény helyszínén. A bíróság a vádlottak alibi védekezését elutasított, kihangsúlyozva, hogy a valótlan állításokért cserébe több tanút is lefizetettek.
A tanúk emlékezőképességét vitató szakértői megállapításokat a bíróság szintén elutasította; mintha magukévá tették volna az ügyészség perbeszédének egy részét:
“Recognition is an essential instinctual skill that enables us to quickly identify those who present a danger and those who provide safety.If there is any doubt in your mind as to the difference between these two skills, consider this simple exercise.Have each one of you and your staff write down on a piece of paper my height, my weight, my hair colour, age, eye colour without prior discussion.If you do, I'm confident that no two will be the same, even if I were to stand here while you wrote your descriptions, and in fact there might be broad discrepancies between the descriptions, despite having seen me for a period of nearly a year under the bright lights of this courtroom.Yet every day when I appear before you, you instantly recognise me, and if we encounter each other years from now, you will again recognise me.You will have no difficulty recognising me, but you may have difficultycorrectly describing me.” (Closing Argument, Mr. Groome T. 7162-7163, 19 May 2009)
Dermot Groome ügyész urat kb 185 cm magasnak és 90 kilósnak saccolom:)
Az ügyvédek védőbeszéde után egyébként Milan Lukić egy személyes hangvételű levelet is felolvasott (május 20, T. 7222-7229), ami így kezdődött:
„Your Honours, listening in this courtroom to the Prosecution witnesses, frankly speaking, I was on the verge of a nervous breakdown. The nebulous things and lies that they said about me are completely unreasonable, especially given that they clearly indicate what the Prosecution is capable of doing.Throughout the Prosecution case, I had to take tranquilisers and painkillers because I could not stand the monstrous fabrications and lies similar to scenarios in horror movies. In order for you not to have a distorted picture of me, I decided to say a few words to you in order to tell you the truth about who I am and how I found myself in the war in 1992 in Visegrad.My purpose is to destroy the plan of the Prosecution.”
Vádlott-társát és unokatestvérét, Sredoje Lukić-csot 30 év börtönre ítéltékbűnsegédi szerepéért. A hétfői ítélethirdetéskor Sredoje rezignáltan vette tudomásul a verdiktet. Egyébként látható volt mindkét ügyvédi csapaton, hogy enyhébb ítéletre számítottak.
A müncheni ügyészi hivatal 27900 rendbeli emberölésben való bűnrészességgel vádolta meg a 90 éves John Demnjanjukot. A vádirat szerint a férfi a sobibori táborban őrként közreműködött a foglyok elgázosításában.
Demjanjukot az Egyesült Államokban egy hosszú jogi procedúra végén először megfosztottákamerikai állampolgárságától(USA v. Demjanjuk, No. 02-3529, 6 th Cir. April 30, 2004), majd miután Lengyelország és Ukrajna sem fogadta be, Németországba toloncolták ki. Mind a fellebbviteli, mind pedig az amerikai Legfelsőbb Bíróság elutasította a kitoloncolás elleni kérelmét.
A német szövetségi alkotmánybíróság szintén elutasította a müncheni ügyészség által hozott döntések elleni panaszát (2 BvR 1076/09, 17 Juni 2009). A per valószínűsíthetően pár hónap múlva kezdődik.
A sobibori fő- és több altáborában történtekkel kapcsolatban huszonhárom személy ellen indult eljárás a nyugat-német bíróságok előtt 1950 és 1985 között: nyolc ügyben kilenc vádlottat találtak bűnösnek.
Demjanjukot a nyolcvanas évek végén egyszer már kiadták. Akkor Izraelben először kötél általi halálra ítélték, de a Legfelsőbb Bíróság felmentette, mert korábban visszatartott tanúvallomások alapján kiderült, hogy még sem ő a treblinkai koncentrációs táborban „Rettegett Ivánként” ismert személy. Az izraeli ügyészi hivatal, különböző megfontolásokra hivatkozva (más bűncselekményért adták ki, kétszeres eljárás tilalma) nem indított eljárást a sobibori bűncselekmények miatt a halálsorról kikerült Demjanjuk ellen. A magánszemélyek által követelt ügyészi vádindításnak a Legfelsőbb Bíróság többségi döntése nem adott helyt.
Érdemes párhuzamot vonni a ruandai törvényszék által háborús, emberiesség elleni bűncselekmények vagy akár népirtás alól felmentett személyekkel. Kevin John Heller professzor cikke érdekes összehasonlításra ad lehetőséget.
A brit Bonomy bíró által vezetett elsőfokú tanács csütörtökön elutasította Karadžić ún. immunitás a büntetőeljárás alól beadványát. Ahogy arról korábban beszámoltam, Karadžić elfogása óta hangoztatja, hogy a törvényszéknek nincsen joghatósága eljárni ellene a Richard Holbrooke-kal kötött 1996-os megállapodás alapján.
A bírói tanács nem látta bizonyítottnak, még ha létezett is ilyen megállapodás, hogy
1.) az betudható lenne az ügyészségnek (paras. 51-56) vagy
2.) a törvényszéket létrehozó ENSZ Biztonsági Tanácsnak (paras. 57-61), illetve hogy
3.) Holbrooke az ENSZ Biztonsági Tanácsa nevében járt volna el (paras 62-79).
A bíróság elutasította az ún. abuse of process doktrínára való hivatkozást is (paras 80-88), azonban hangsúlyozta, hogy egy valóban létrejött egyezséget a büntetéskiszabásnál enyhítő körülményként lehetne értékelni (paras 7, 46, 90).
Egy hete hozta nyilvánosságra két kötetes jelentését a libériai igazság és békéltetési bizottság (Truth and Reconciliation Commission). A konfliktus okait, történetét, mozgatórugóit részletesen taglaló mű igazi csemege a post-conflict justice kutatóinak és történészeknek egyaránt.
De nem csak nekik: a bizottság 98 személy (lásd Annex 3) felelősségre vonását javasolja egy újonnan létrehozandó, monroviai székhelyű, nemzetköziesített (internationalized) Különleges Büntetőbíróság előtt. A bíróság joghatósága az 1979. január és 2003. október 14-e között elkövetett bűncselekmények elkövetőire terjedne ki.
A tervezet szerint egyedül a Különleges Büntetőbíróság járhatna el a kivételesen súlyos ügyekben, de a libériai rendes bíróságoktól is bármikor magához vonhatna kisebb súlyú eseteket (Annex 2, 32. cikk). Továbbá visszautalhatna ügyeket a rendes bíróságok elé, sőt csak úgy, mint a sierra leóne-i bíróság teszi azt a Charles Taylor ügyben, külföldön is le lehetne folytatni eljárásokat. Nóvum, hogy a bíróság egy különleges megállapodás keretében feljogosíthatna más országot is az eljárás lefolytatására az ún. univerzális joghatóság alapján. (Annex 32. cikk (3)-(4)).
A 12 fős testület első tagjai a jelenlegi Lordok Háza bírái (Lords of Appeal in Ordinary) lesznek, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy elvesztik felszólalási és szavazati jogukat a brit felsőházban.
Az eredeti vádirat módosítása és benyújtása után az ügyészség májusban beadta a vád teóriáját kifejtő ún. pre-trial brief-et a Tárgyalás Előkészítő Tanácshoz (Pre-Trial Chamber). A héten Radovan Karadžić is benyújtotta a csupán jogi fejtegetéseket, ám érdemi védekezést (még) nem tartalmazó periratot (lásd 5-7 bekezdés).
Az önmagát képviselő vádlottat több pro bono jogi tanácsadó, köztük Kevin John Heller, Peter Robinson, Göran Sluiter professzor és Alexander Zahar (az ICTY egyik bírói tanácsánál volt korábban Legal Officer), és egy kisebb hadsereggel is felérő gyakornoki gárda segíti.
A Karadžić beadványokat elkészítő és a jogi kutatást végző szerzők, 100%-ban gyakornokok, nevét a dokumentumok utolsó lábjegyzetében lehet általában megtalálni.
Az előző héten a holland Legfelsőbb Bíróság (Hoge Raad) helyben hagyta a hágai fellebbviteli bíróság ítéletét a Frans van Anraat elleni ügyben (LNJ szám: BG4822, egyelőre csak hollandul).
A holland üzletembert a hágai elsőfokú bíróság (Rechtbank ’s-Gravenhage) még 2005-ben találta bűnösnek háborús bűncselekményekben való bűnrészességért és 15 év börtönbüntetésre ítélte (a népirtásban való bűnrészesség vádpont alól felmentette, LJN: AX6406, angolul). A hágai fellebbviteli bíróság (Gerechtshof ’s-Gravenhage) 17 évre növelte a büntetést (LJN: BA6743, angolul).
Frans van Anraat az 1980-as években nagy menyiségben szállított mustárgáz és ideggáz előállításához kulcsfontosságú thiodyglycol-t (TDG) és trimetil-foszfátot (TMP) a Szaddam rezsimnek. Mindhárom bíróság bizonyítottnak látta, hogy van Anraat tudott arról, hogy az alapanyagokat vegyi-fegyverek előállítására fogják felhasználni.
Az elsőfokú ítéletről lásd az OPWC (Organisation for the Prohibition of Chemical Weapons) szakértőinek elemzését.
