Abu Ghraib - Standard Operating Procedure

Az e heti XXI. Amszterdami Nemzetközi Filmfesztiválon debütál Hollandiában a Standard Operating Procedure c. film. Az azonos címmel megjelent könyvet Philip Gourevitch és a Oscar-díjas filmrendező Errol Morris jegyzi. A dokumentumfilm a kamera másik oldaláról, az elkövetők szemszögéből mutatja be az Abu Ghraib börtönben történt fogolykínzást. A The New Yorker-ben megjelent cikkben, meglepő és sokkoló részleteket tudhatunk meg a börtön "működésével" kapcsolatban: miért osztották egy harci egységre a frontvonalon levő börtön működtetését, mi volt a katonai hírszerzés szerepe a kínzásokban, mi motíválta az egyszerű katonát, mik voltak a félelmei etc.

De mi is a katonai szakzsargonban használt Standard Operating Procedure (SOP)? Egy szabálygyűjtemény, amelyik rendkívüli részletességgel, lépésről-lépésre végigkövetve leírja, hogyan kell bizonyos esetekben eljárni: pl. hogyan kell lefolytatni egy kihallgatást, milyen kényszerítő eszközök vehetők igénybe egy fogoly ellenállása esetén stb. Egy kiszivárogtatásnak köszönhetően az interneten letölthető a guantánamói fogolytáborban (Camp Delta SOP, 2003) használt kézikönyv.

A korábbi blogbejegyzésben olvasható Danner cikken elmerengve, felmerül a kérdés, hogy milyen következményei is lettek a fogolykínzások kivizsgálására létrehozott hat amerikai katonai vizsgálatnak (The Green Report, The Church Brief, The Schlesinger Report, The Fay-Jones Report, The Mikolashek Report, The Taguba Report).

Írd és mondd, mindösszesen kilenc, a világsajtót bejáró képeken is látható, tartalékos katonát ítéltek el a katonai bíróságok. A büntetésük pénzbüntetéstől, 10 évig terjedő szabadságvesztésig terjedt, és egyikük rendfokozata sem volt magasabb mint törzsőrmester (staff sergeant).

Mind a mai napig egyetlen parancsnok vagy védelmi minisztériumi tisztviselő ellen sem indult büntetőeljárás. A legtöbb, ami megesett: lefokozás, pénzbüntetés (8000 dollár), vagy egy hivatalos rosszalást kifejező levél volt. Ez elég kevés, mondhatnók egy kedves ejnye-bejnyével ér fel, főleg hogy dokumentumok tucatjai tanúskodnak arról, hogy több magasrangú katonatiszt és tisztségviselő minimum, hogy tudott a kínzásokról, s nem tett semmit, ami már önmagában is háborús bűncselekménynek minősül.

Case thus definitely not closed.

A politikai botrány anatómiája

A New York Review of Books érdekes cikket közöl Mark Dannertől. A Frozen Scandal c. írás fő tézise, hogy napjaink nagy leleplezései, botrányai, egy soha véget nem érő média eseménnyé nőtték ki magukat, amely során mind a felelősségrevonás mind pedig kívánt társadalmi katarzis elmarad.

“The Law of Frozen Scandal means the case must remain forever open. Forever alleged. Fodder still for a thousand investigative reports and a thousand revelations that reveal only what is already known. Can you not hear the wheels of scandal spinning? It is the music of our age.”

Danner, többek között a következő könyvek szerzője:

The Secret Way to War: The Downing Street Memo and the Iraq War's Buried History (2006); Torture and Truth: America, Abu Ghraib, and the War on Terror (2004)
The Massacre at el Mozote (1994)

Emberi Jogi Dokumentumok Portál

Napokkal ezelőtt indították útjára a Universal Human Rights Index-et. A weboldalon könnyedén lehet keresni a hét emberi jogi bizottság és a Human Rights Council jelentései között.

Committee on the Elimination of Racial Discrimination (CERD)

Committee on Economic, Social and Cultural Rights (CESCR)

Human Rights Committee (HRC)

Committee on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women (CEDAW)

Committee against Torture (CAT)

Committee on the Rights of the Child (CRC)

Committee on Migrant Workers (CMW)

Karadžić tanúvallomása a Krajišnik perben

Ha találós kérdést tennének fel nekünk, hogy létezik -e még a volt Jugoszlávia, akkor elsőre megrökönyödnénk ezen a nyilvánvaló képtelenségen, de rövid gondolkodás után a fejünkhöz kapnánk, és így szólnánk: hát persze, hogy igen, a scheveningeni börtönben. Az ICTY Detention Unit-jában ugyanis valóban újjáélednek azok a régmúlt 90-es évek; s nem is akárhogyan. Tábornokok és volt miniszterek, volt és jelenlegi potentátok, boszniai horvátok és horvátországi szerbek, bosnyákok és szerbek, a volt ellenfelek most együtt költik el ebédjüket, vagy épp kosárlabdáznak, netalán közösen vitatják meg a legfrissebb híreket. S a nyáron újabb lakó érkezett a Hága külvárosi részében található hyper-modern börtönbe.

(Egy cella belülről)

Photo by ICTY

Álljon itt néhány részlet a tárgyalási jegyzőkönyvekből.

Karadžić július végi első meghallgatásán a következő párbeszéd zajlott le:

JUDGE ORIE: „Is there anyone you would like the Registry, in addition to those who are informed already, to be notified by the Registry about your presence in The Hague and your detention here?

THE ACCUSED: [Interpretation] I don't believe there is anyone who doesn't know that I'm in the Detention Unit.” (Transcript, 31 July 2008 p. 8.)

Egy hónappal később, a közben újjáalakult bíróság előtt, ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott összes vádpontban:

JUDGE BONOMY: „I shall, therefore, enter pleas of not guilty in respect of each of the other charges on the indictment; in other words, your plea is one of not guilty to the indictment as a whole. The Registry will set a date for your trial in due course. Please be seated.

THE ACCUSED: [Interpretation] May I hold you to your word?

JUDGE BONOMY: Which word?

THE ACCUSED: [Interpretation] That I'm not guilty.

JUDGE BONOMY: We shall see in due course, Mr. Karadzic.” (Transcript, 29 August 2008 p. 33.)

November 5-én pedig egy napra kihalt az ICTY épülete; aki élt és halt a törvényszéken a számítógépe elé telepedett (a nagyközönség számára fenntartott helyekre ugyanis lehetetlenség volt bekerülni), mert nem akármilyen tanúvallomásra került sor. Az első fokon 27 évre ítélt Momcilo Krajišnik fellebvbiteli tárgyalásán nem mást, mint Karadžić-csot hívta mentő tanúként. A két szünettel is megszakított, majd négy órás cross-examinaton alatt Karadžić nagy vonalakban azt volt hivatott alátámasztani, hogy Krajišnik nem volt tagja az ún. kibővített elnökségnek, s így nem rendelkezhetett, a 449 oldalas elsőfokú ítéletben, neki tulajdonított döntéshozó hatalommal. (para. 174-182)

Momcilo Krajišnik a tárgyalóteremben

Az ügyészség egyébként életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte Krajišnikra az öttagú fellebbviteli tanácstól, Krajišnik beadványában pedig felmentésért folyamodott. Érdemes megjegyezni, hogy a saját maga védelmét ellátó Krajišnik-ot, egy szűk jogi kérdésben (joint criminal enterprise) O.J. Simpson volt védőügyvédje, Alan Dershowitz professzor és fivére Nathan segíti. Érvelés-technikájuk lenyűgöző, így már csak az augusztusi, majd’ 200 oldalra rúgó, tárgyalási jegyzőkönyv átböngészéséből is sokat lehet tanulni.

War on Terror Konferencia 2008, Online

2008 szeptemberében Law, Ethics and the War on Terror címmel konferenciát tartott a South Texas Law School. Az elhangzott előadások hang- és képanyaga letölthető: 1. rész, 2. rész.

A program négy panelből áll:

The Criminal Prosecution of Terrorists (6 előadó)

The Historical Role of Military Lawyers in National Security Trials (Keynote Speech)

The Ethical Dimension of National Security Legal Advice (Keynote Speech)

Has the United States Lost the Ethical High Ground in the War on Terror (Panel Discussion)?

Can we do it?! Yes, we can and should!

Nem tudom ki, hol töltötte a tegnap estéjét, de Amszterdamban és szerte Hollandiában tömve voltak a pubok, bárok; a szokásosan magas áron kínált belépőjegyek ellenére már hetekkel az amerikai elnök-választás estéje előtt sem lehetett felkerülni a meghívottak listájára.

By the way, a lista-mánia majd minden holland esemény kísérője. Egy magára valamit is adó klub vagy akár kisebb bár ugyanis nem enged csak úgy be akárkit. 1.) a dress-code, ez alap, s ezen felül 2.) minden vendégnek előre (emailen vagy ismerősön keresztül) fel kell kerülnie a Listára. Nekem kezdőnek ez nem sikerült, pedig milyen boldog voltam, hogy 10 nappal a nagy nap előtt három (!) helyre is jeleztem, hogy szeretnék jelen lenni.

Ahogy olvasom az újságokban és hallom itteni barátaimtól, szerte a világon, beleértve Kelet-Európát is, hatalmas érdeklődés kísérte a tegnap estét. A várakozás óriási volt: mindenki számolgatott, bújta a programpontokat, hallgatta az egymást frenetikus gyorsasággal követő beszédeket, és nem utolsó sorban ámult, hogy „miként is lehet ezt bírni”. S nem csak fizikailag, nem csak a jelölteket és a csapatukat, hanem magukat a szavazókat is értve ez alatt.

Egy biztos: két háború és egy évtizedek óta nem látott gazdasági válság menedzselése nem csak amerikai belügy. Mindannyiunk ügye. De miért is? A Newsweek magazin október 18-ai számából vett idézettel illusztrálva egy nagyon egyszerű oknál fogva:

“Most people, faced with this tsunami of data, do the only rational thing: they give up. The trouble with giving up, however, is that the world goes on without you. And one of the obligations of being a citizen in a free society is vigilance - watching what is happening in your neighborhood, whether it's financial or physical. …Apathy and indifference in the face of a complex and fast-changing world is a path to ruin.”

“…[A]ll that is required is our active interest in making sure that the world doesn't come down around our ears. We are part of this system, and we need a window into it.” (Paul Kedrosky, The First Disaster Of The Internet Age)

Barack Hussein Obama tegnap esti, kétszázezer (!) ember előtt megtartott chicagoi beszéde nem pusztán szónoki bravúrteljesítményű hirdetése a fentebbieknek, hanem hű lenyomata annak, hogy mit is jelent amerikaiak tízmillióinak - s mostantól remélhetőleg nekünk is - a yes, we can szlogen. Hátborzongatóan magával ragadó, fantasztikusan inspiráló és egyben lelkesítő az alig 15 perces beszéd. Nem nagyon keresve, de azért haloványan mégis párhuzamokat vonva, csak egy percre is, de gondolkodjunk el azon, hogy ez a hozzáállás mennyire kívánatos és vágyott lenne „nálunk” is. És minden szinten: nem csak otthon, hanem az iskolában, a munkahelyen, bárhol. Nagyon érdemes egy kis időt szánni rá! S, ha ez nem lenne elég, akkor hallgassunk bele a vesztes fél, John McCain beszédébe: őszinte és mennyire elegáns (!) beismerése a vereségnek.

The Rape of Congo

Még a nyáron került a kezembe Adam Hochschild könyve: King Leopold’s Ghosts - A Story of Greed, Terror, and Heroism in Colonial Africa. A mű briliáns és olvasmányos krónikája Kongó XIX. század végi kizsákmányolásának, amely során több millió kongói vesztette életét.

Sir Arthur Conan Doyle egyik prominens alakja volt annak az európai értelmiségi körnek, amelyik havi rendszerességgel tudósította az európai közvéleményt a Kongóban történtekről. A „The Crime of the Congo” c. 1909-ben megjelent pamfletje itt olvasható.

Mark Twain 1905-ös szatirikus művében („King Leopold's Soliloquy” - A Defense of His Congo Rule) pedig a monologizáló Leopoldot teszi nevetség tárgyává.

S hogy milyen jelentőséggel bírnak ezen száz éves írások? Emlékeztetnek arra, hogy ha nem teszünk valamit, akkor a történelem kegyetlenül megismétli önmagát. A mellészereplők ugyan mások, de a szenvedő alany sajnos ismét ugyanaz: a kongói lakosság. Az országban található meg annyi feltárt vagy feltárásra váró természeti kincs ugyanis mintha átokként kísérné őket. A nemzetközi közösség pedig lanyhán vagy megkésve lép.

Tucatnyi felkelő csapat harcol a mérhetetlen gazdagságot nyújtó drágakő és arany lelőhelyek feletti hatalom megszerzéséért. Az eredmény elszomorító: tíz éve tartó szabad rablás, nők tízezreinek napi rendszerességgel történő megerőszakolása és szex-rabszolgaságban tartása, gyerekkatonák ezreinek katonasorba állítása, végtagok büntető jellegű csonkolása.

(Kép: Walter Astrada/AFP)

Egy kép vagy rövid klip hatása többszöröse a leírt szónak, így álljon itt egy rövid, de annál megrázóbb film az eseményekről (a honlapon található képre kattintva indul el).