Az amerikai Senate Armed Services Committee a napokban nyilvánosságra hozott jelentése először tárja fel prominens amerikai kormányzati alakok, köztük Rumsfeld szerepét is, új kínzási technikák engedélyezésében. A John McCain-t is sorai között tudó
„The abuse of detainees in
Senate Armed Services Committee
Inquiry into the Treatment of Detainees in
12 December, 2008
Az ICTR történetének leghosszabb ideig tartó (hat és fél év) és legkomplikáltabb perében született ma elsőfokú döntés. A Military I néven elhíresült ügyet 409 napon keresztül tárgyalta (a nürnbergi per 218 napon keresztül tartott), 242 tanút hallgatott meg, és több mint háromszáz döntést hozott az Erik Møse (Norvégia), Sergei Alekseevich Egorov (Oroszország) és Jai Ram Reddy (Fidzsi-szigetek) alkotta bírói tanács. Csak a tárgyalási jegyzőkönyv harmincezer oldalra rúg.
Az ügyészség legtöbb vádpontját, köztük a népirtásra való szövetkezést (conspiracy to commit genocide) nem találta bizonyítottnak a bíróság, ám több 1994. áprilisi eseményben bűnösnek mondta ki Théoneste Bagosorát a védelmi minisztérium directeur de cabinet-jét, Major Aloys Ntabakuze-t, (commander of the elite Para Commando Battalion) és Colonel Anatole Nsengiyumva-t (commander of the Gisenyi operational sector).
Theoneste Bagosora (jobbra) és Anatole Nsengiyumva (balra)
Népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűncselekményért mindhármukat életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a 1. számú bírói tanács.
General Gratien Kabiligit, a hadsereg G-3 osztályának vezetőjét minden vádpont alól felmentették.
A feleknek 30 napjuk van fellebbezés benyújtására.
A szóbeli indokolás kivonata itt olvasható.
Pénteken az ICTY és az ICTR elnöke valamint főügyésze megtartották éves beszámolóikat az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt.
A hágai törvényszék épülete (ICTY)
Ezzel szemben jelenleg 26 vádlott ügyében zajlanak az elsőfokú tárgyalások. Már a Milošević ügyben is kiütköztek a sietség jelei (Separate Opinion of Judge Shahabuddeen paras 21-23; Dissenting Opinion of Judge David Hunt paras. 20-22.), s a védőügyvédek visszatérő panasza, hogy nincs idejük felkészülni, a pereket rendkívüli gyorsasággal verik keresztül a rendszeren.
Radovan Karadžić pere jó, ha egyáltalán 2009 végén elkezdődik; még egy jól felkészült, tapasztalt, top-jogászokból álló csapatnak is minimum egy évre lesz szüksége, hogy előkészítse a védelmet. Nagy jelentősége van annak, hogy ki és milyen minőségben tudja ellátni a védelmet olyan ügyekben, ahol 1-2 millió oldalnyi dokumentumot csatolnak be a felek, ahol akár tanúk százait kell aprólékosan kikérdezni, s bonyolult jogi kérdésekben kell szakvéleményeket készíteni. A boszniai parlament korábbi szerb elnökének, Krajišnik-nak a fellebbezése például nagyrészt arra alapul, hogy a törvényszék azzal, hogy a számára biztosított jogi képviselő nem volt kellően felkészült, s nem volt ideje védelmi stratégia kidolgozására, nem biztosította számára a tisztességes tárgyaláshoz való jogot.
A Hágában dolgozó védőügyvédek egybehangzó véleménye, hogy azoknak, akik korábban kerültek elfogásra, több idejük és lehetőségük volt saját igazuk bebizonyítására. Persze az ICTY előtt is vannak különbségek: hatalmas, amerikai és brit ügyvédeket foglalkoztató jogi-team-ek, és low-budget védői csapatok. Az egyik ügyész személyes benyomása azonban az, hogy a tárgyalótermekben a korábbi időhöz képest a védelem egyre szofisztikáltabb és profibb. Nem véletlenül, hiszen korábbi ügyész kollégáik fel-feltünedeznek a védelem soraiban.
S hasonló a helyzet a bíráknál is. A holland Orie például a kilencvenes évek közepén a Dusko Tadić védelmét ellátó csapat tagja volt, ma pedig az ICTY egyik, ha nem a legtapasztaltabb bírája.
„E jelentés megismerését legszívesebben kötelezővé tennénk, de legalábbis melegen ajánljuk
(A Zsanett-jelentés, Narancs XX. évf. 48. szám - 2008-11-27)
A 14 oldalas jelentést november 13-án hozták nyilvánosságra, négy nappal a pótmagánvádas eljárás első tárgyalása előtt.
A bizottság megállapításai közül néhány szerkesztve alább olvasható:
„2007. május 4-én egy fiatal lány, E. Zsanett feljelentést tett egy budapesti kerületi rendőrkapitányságon. Állítása szerint aznap hajnalban 5 intézkedő rendőr közül egy igazoltatás során két rendőr megerőszakolta. Zsanettet először több rendőri szerv is meghallgatja, majd végül még feljelentése napján átteszik ügyét az illetékes Nyomozó Ügyészségre.
A hatóságoknak közel két hétbe telik, mire azonosítani tudják, kik lehetnek az érintett rendőrök az ügyben, ennek megfelelően a tárgyi bizonyítékok lefoglalására csak hetekkel az esemény után kerül sor. A meggyanúsított rendőrök első vallomásukban azt állítják, Zsanettnél nem voltak iratok, ezért őt hazakísérték, éppen ezért nem is erőszakolhatták meg a kérdéses időpontban. A rendőrök vallomása kezdetben nem teljesen egybehangzó (az ötből két rendőr például eleinte azt vallja, hogy a sértettnél voltak iratok, csak azok nem voltak rendben). Később a vallomások egybehangzóvá válnak. Az ügyben ahelyett, hogy a kötelességszegés szolgálatban bűncselekmény észlelésekor áttennék az eljárást az illetékes katonai ügyészségre, párhuzamosan indítanak egy katonai büntetőeljárást, amely csak a kötelességszegés szolgálatban bűncselekményt vizsgálja.
Zsanettet a feljelentés napján saját nőgyógyászához küldik vizsgálatra, a Magyarországon dolgozó, de külföldi származású orvos nem vesz fel látleletet, és szakszerűtlen kifejezéseket használ vizsgálati véleményében. Később az ő vizsgálati eredménye alapján egy szakértő azt állítja, a sértett sérülései nem keletkezhettek az általa elmondott módon, egy másik orvosszakértő szerint azonban igen. Hasonló ellentmondások fedezhetők fel az ügyben dolgozó két igazságügyi pszichológus szakértő véleményében is: az első, a hatóság által kirendelt (és a sértett szavahihetőségét megkérdőjelező orvosszakértővel egy helyen dolgozó) pszichológus szakértő szerint a sértett nem mond igazat, a másik, a sértett felkérésére őt megvizsgáló szakértő szerint igazat mond, és bizonyosan erőszak áldozata. Az eljáró hatóság a bizonyítékok közül csak az első pszichológiai szakvéleményt veszi figyelembe.
A nyomozást végül a rendőrök ellen az erőszakos közösülés ügyében bűncselekmény (és nem bizonyíték) hiányában megszüntetik. A katonai büntetőeljárásban a szolgálati hely elhagyása miatt a rendőröket első fokon elítélik, ezzel ítéleti szintre emelve a védekezésük alapjául szolgáló történetet. Zsanett ügyében hamis vád miatt ismeretlen tettes ellen nyomozás indul, 2008 júliusában kap egy gyanúsítotti idézést, de egy nappal a kihallgatás előtt jelzik neki, nem kell megjelennie, azóta ebben az ügyben nem történt semmi. Jelenleg Zsanett pótmagánvádlóként lép fel az ügyben, a büntetőeljárásban 2008. november 17-től tárgyalásokat tűzött ki a bíróság.
- A Bizottság álláspontja szerint az a tény, hogy az ügyben kulcsfontosságú nyomozati cselekmények elvégzésére jelentős késéssel került sor, alapjaiban befolyásolhatta a nyomozás eredeményét. Bizottság álláspontja szerint kijelenthető, hogy a Zsanett-ügyben a büntetőeljárás lassúsága és a kellő körültekintés hiánya gyakorlatilag a kezdetektől fogva lehetetlenné tette a megfelelő bizonyítékok összegyűjtését.
- A május 15-én kelt ügyészségi feljegyzés szerint az ügyészek május 8-án jártak a Kálvin Centerben, megnézték az irodaház térfigyelő kamerájának (Baross u. – Múzeum krt.) felvételeit, amin nem látták a két érintett gépkocsit (a sértett autóját és az érintett rendőrautót). Ennek ellenére el akarták hozni a felvételt, de azt a tájékoztatást kapták, hogy az Alfa Development Kft.-ét kell megkeresni ennek érdekében. Az ügyészség ehhez képest csak május 21-én küldött hivatalos megkeresést az ügyben a Kálvin Center felé, és csak május 31-én, azaz több mint három héttel a feljelentés után kereste meg az Alfa Development Kft-t - eddigre már a cég válasza szerint a felvételeket felülírták.
- Május 8-án tehát az ügyészek ahol jártak, megkísérelték a térfigyelő kamerák felvételeit beszerezni, kivéve a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságot, mely messze a legtöbb térfigyelő kamera üzemeltetésért felelős a VIII. kerületben. Másnap, május 9-én érkezett egy ügyészségi megkeresés a VIII. Kerületi Rendőrkapitányság felé a rendőrségi térfigyelő kamerák felvételeinek beszerzése érdekében, ugyanakkor az egy nap késésnek e körben komoly jelentősége volt. A megkeresés sorsával az iratok között egy jelentés foglalkozik, mely szerint a kapitányság illetékesei 2007. május 15-én közölték az ügyészséggel, hogy a felvételek felülírási ideje 5 nap, így a kért felvételek már nem voltak kinyerhetőek a rendszerből.
- Számtalan olyan rendőrségi közleménnyel találkozunk rendszeresen a híradásokban, amikor az erőszakos közösülés gyanúsítottját a rendőrség forró nyomon üldözve órákon belül elfogja, a konkrét esetben 12 napot vett igénybe annak a ténynek a megállapítása, hogy az adott időben, az adott helyen mely rendőrök teljesítettek szolgálatot. Nehezen hihető, hogy a bűnüldözés szakszerű eljárás mellett valóban csak ennyire lenne képes. Érthetetlen, hogy miért utazik egy rendőri jelentés egy kerületi kapitányságról mintegy négy napig az ügyészségre – ez pontosan a duplája a rendes postai kézbesítési időnek egy városon belül –, és ezen késlekedés alatt még nem azonosították a feltételezhető gyanúsítottakat.
- A cselekmény elkövetésétől a gyanúsítottak megtalálásáig eltelt irreálisan hosszú idő korlátlan összebeszélési lehetőséget teremthetett a gyanúsítottak számára. Még hosszabb idő telt el a cselekmény elkövetése és a gyanúsítottak által használt gépkocsi és a gyanúsítottak szolgálati ruházati tárgyainak lefoglalása között. Ilyen hosszú idő bőségesen elegendő lehet tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésére is: az iratok alapján megállapítható, hogy a gyanúsítottakat végül csak május 17-án tudták azonosítani. E késlekedésre ésszerű magyarázat nem adható, de nincs válasz arra sem, hogy a gyanúsítottak azonosítása után miért kellett további 6 napot várni a szolgálati ruhák lefoglalásával – e cselekményre csak május 23-án került sor. Az ügyben érintett szolgálati gépkocsi lefoglalása szintén csak május 18-án, azaz két héttel a feljelentés után történt meg.
- A Zsanett-ügyben a sértettet összesen az eljárás alatt a különböző nyomozóhatóságok részéről legalább 10 ember hallgatta meg. A Bizottság véleménye szerint szakmailag erősen kifogásolható, hogy egy erőszakos közösülés sértettjét ennyi rendőr és ügyész hallgassa ki az eljárás alatt.
- Rendkívül aggasztó képet fest az eljáró szervezetek (ügyészség, katonai eljárásban eljáró hatóságok) belső állapotáról az a körülmény, ahogy valamennyi eljáró szerv a mérlegelés során bizonyos tényeket vitathatatlannak feltételezett.
- Súlyos szakmai hiba, hogy a jelek szerint az ügyben nem tájékoztatták a sértettet arról, hogy az első orvosi vizsgálatnak milyen jelentősége van, és nem javasoltak számára olyan orvost, aki jártas ilyen vizsgálat elvégzésében. Kétségtelenül szólnak érvek amellett, hogy a feltehetően durva fizikai és pszichikai traumát átélt sértettet saját orvosához küldték vizsgálat, és látlelet készítése céljából, ugyanakkor nehezen magyarázható, hogy az hatóság még csak meg sem kísérelte, hogy meggyőződjön arról, hogy az adott orvos képes-e szakértő vélemény alapját képező vizsgálat lefolytatására és látlelet készítésére. Sajnálatos módon a Zsanett-ügyben a sértettet először megvizsgáló orvos nem tudta szakszerűen elvégezni a vizsgálatot, és a látleletben pontosan, a szakmai szabályoknak megfelelően rögzíteni a sértett sérüléseit.
- A beszerzett bizonyítékok egy része ellentmondásos: az egymással lényegileg ellentétes orvos- és pszichológus és DNS szakértői szakvélemények ellentmondásai csak részben voltak feloldhatók. Mindez két problémát vet fel: az egyikkel a gyakorló jogászok meglehetősen gyakran találkozhatnak, orvoslására eddig nem sikerült megoldást találni: az első vizsgálatot végző orvos felelőssége igen nagy (pontosan ezért lett volna szükséges a sértettet azonnal igazságügyi orvosszakértőhoz, vagy legalább látlelet felvételében jártas orvoshoz küldeni), az általa rögzítettek a későbbi szakvélemények elkészítése szempontjából meghatározó jelentőségűek, hiszen a sérülések akár egy-két nap elteltével is sokat változhatnak, esetleg újabb, az állítólagos bűncselekménnyel össze nem függő sérülések, külső behatások zavarhatják a vizsgálat objektivitását. A később kirendelendő szakértő ezekből a vizsgálati adatokból dolgozik.
- Görög Éva, a hatóság által kirendelt szakértő szakvéleménye kínosan pontatlan, téves (iratellenes) adatokat tartalmaz, és állításai nem ellenőrizhetők, mivel az elvégzett teszteket állítólag nem őrizte meg, és hangfelvételt sem készített, tehát nem dokumentálta kellően a vizsgálatot. Ráadásul a nyomozás során Görög Éva pszichológus szakértő meghallgatásánál a jegyzőkönyv szerint csak a szakértő asszony és az ügyész volt jelen. Ennél a nyomozási cselekménynél azonban a Be. 185. § (1) bekezdése szerint a gyanúsított, a védő és a sértett (természetesen a sértett képviselője ugyancsak) is jelen lehet.
- Nincs utalás a jegyzőkönyvben arra, hogy e személyek értesítése miért nem történt meg. A Bizottság álláspontja szerint jelzésértékű, hogy a sértett szavahihetőségét megkérdőjelező orvosszakértő, Molnár Miklós meghallgatása során értesítés hiányában szintén nem lehetett jelen a sértett vagy képviselője. Szintén említésre méltó, hogy a szakértők kirendeléséről szóló határozatokat jogsértő módon a sértett és képviselői csak a szakvélemények elkészülte után kapták meg, így lehetetlenné téve az esetleges érdemi fellépést (például a panasztételt) a szakértők kirendelése ellen.
- Nem található a határozatokban semmilyen megnyugtató magyarázat arra nézve, hogy a hatóságok miért fogadták el minden aggály nélkül a saját maguk által kirendelt pszichológus-szakértő véleményét, és miért utasították el a nyilvánvalóan sokkal alaposabb és első ránézésre is sokkal szakszerűbbnek tűnő, a sértetti képviselő által felkért szakértő véleményét.
- A Zsanett-ügyben az a tény, hogy egyes szakértői vizsgálatok eredményei úgy kerültek nyilvánosságra, hogy azt még sem a sértett képviselője, sem a védők nem ismerhették, nagyon komoly aggályokat támaszt az eljárás pártatlansága és tisztességes
Részletek
Független Szakértői Bizottság első jelentése Zsanett-ügyben
http://www.tasz.hu/files/tasz/imce/Zsanett_I_jelentes.doc
Az e heti XXI. Amszterdami Nemzetközi Filmfesztiválon debütál Hollandiában a Standard Operating Procedure c. film. Az azonos címmel megjelent könyvet Philip Gourevitch és a Oscar-díjas filmrendező Errol Morris jegyzi. A dokumentumfilm a kamera másik oldaláról, az elkövetők szemszögéből mutatja be az Abu Ghraib börtönben történt fogolykínzást. A The New Yorker-ben megjelent cikkben, meglepő és sokkoló részleteket tudhatunk meg a börtön "működésével" kapcsolatban: miért osztották egy harci egységre a frontvonalon levő börtön működtetését, mi volt a katonai hírszerzés szerepe a kínzásokban, mi motíválta az egyszerű katonát, mik voltak a félelmei etc.
De mi is a katonai szakzsargonban használt Standard Operating Procedure (SOP)? Egy szabálygyűjtemény, amelyik rendkívüli részletességgel, lépésről-lépésre végigkövetve leírja, hogyan kell bizonyos esetekben eljárni: pl. hogyan kell lefolytatni egy kihallgatást, milyen kényszerítő eszközök vehetők igénybe egy fogoly ellenállása esetén stb. Egy kiszivárogtatásnak köszönhetően az interneten letölthető a guantánamói fogolytáborban (Camp Delta SOP, 2003) használt kézikönyv.
A korábbi blogbejegyzésben olvasható Danner cikken elmerengve, felmerül a kérdés, hogy milyen következményei is lettek a fogolykínzások kivizsgálására létrehozott hat amerikai katonai vizsgálatnak (The Green Report, The Church Brief, The Schlesinger Report, The Fay-Jones Report, The Mikolashek Report, The Taguba Report).
Írd és mondd, mindösszesen kilenc, a világsajtót bejáró képeken is látható, tartalékos katonát ítéltek el a katonai bíróságok. A büntetésük pénzbüntetéstől, 10 évig terjedő szabadságvesztésig terjedt, és egyikük rendfokozata sem volt magasabb mint törzsőrmester (staff sergeant).
Mind a mai napig egyetlen parancsnok vagy védelmi minisztériumi tisztviselő ellen sem indult büntetőeljárás. A legtöbb, ami megesett: lefokozás, pénzbüntetés (8000 dollár), vagy egy hivatalos rosszalást kifejező levél volt. Ez elég kevés, mondhatnók egy kedves ejnye-bejnyével ér fel, főleg hogy dokumentumok tucatjai tanúskodnak arról, hogy több magasrangú katonatiszt és tisztségviselő minimum, hogy tudott a kínzásokról, s nem tett semmit, ami már önmagában is háborús bűncselekménynek minősül.
Case thus definitely not closed.
A New York Review of Books érdekes cikket közöl Mark Dannertől. A Frozen Scandal c. írás fő tézise, hogy napjaink nagy leleplezései, botrányai, egy soha véget nem érő média eseménnyé nőtték ki magukat, amely során mind a felelősségrevonás mind pedig kívánt társadalmi katarzis elmarad.
“The Law of Frozen Scandal means the case must remain forever open. Forever alleged. Fodder still for a thousand investigative reports and a thousand revelations that reveal only what is already known. Can you not hear the wheels of scandal spinning? It is the music of our age.”
Danner, többek között a következő könyvek szerzője:
The Secret Way to War: The Downing Street Memo and the Iraq War's Buried History (2006); Torture and Truth: America, Abu Ghraib, and the War on Terror (2004)
The Massacre at el Mozote (1994)
Napokkal ezelőtt indították útjára a Universal Human Rights Index-et. A weboldalon könnyedén lehet keresni a hét emberi jogi bizottság és a Human Rights Council jelentései között.
Committee on the Elimination of Racial Discrimination (CERD)
Committee on Economic, Social and Cultural Rights (CESCR)
Human Rights Committee (HRC)
Committee on the Elimination of All Forms of Discrimination against Women (CEDAW)
Committee against Torture (CAT)
Committee on the Rights of the Child (CRC)
Committee on Migrant Workers (CMW)
Ha találós kérdést tennének fel nekünk, hogy létezik -e még a volt Jugoszlávia, akkor elsőre megrökönyödnénk ezen a nyilvánvaló képtelenségen, de rövid gondolkodás után a fejünkhöz kapnánk, és így szólnánk: hát persze, hogy igen, a scheveningeni börtönben. Az ICTY Detention Unit-jában ugyanis valóban újjáélednek azok a régmúlt 90-es évek; s nem is akárhogyan. Tábornokok és volt miniszterek, volt és jelenlegi potentátok, boszniai horvátok és horvátországi szerbek, bosnyákok és szerbek, a volt ellenfelek most együtt költik el ebédjüket, vagy épp kosárlabdáznak, netalán közösen vitatják meg a legfrissebb híreket. S a nyáron újabb lakó érkezett a Hága külvárosi részében található hyper-modern börtönbe.
(Egy cella belülről)
Álljon itt néhány részlet a tárgyalási jegyzőkönyvekből.
Karadžić július végi első meghallgatásán a következő párbeszéd zajlott le:
JUDGE ORIE: „Is there anyone you would like the Registry, in addition to those who are informed already, to be notified by the Registry about your presence in The Hague and your detention here?
THE ACCUSED: [Interpretation] I don't believe there is anyone who doesn't know that I'm in the Detention Unit.” (Transcript, 31 July 2008 p. 8.)
Egy hónappal később, a közben újjáalakult bíróság előtt, ártatlannak vallotta magát az ellene felhozott összes vádpontban:
JUDGE BONOMY: „I shall, therefore, enter pleas of not guilty in respect of each of the other charges on the indictment; in other words, your plea is one of not guilty to the indictment as a whole. The Registry will set a date for your trial in due course. Please be seated.
THE ACCUSED: [Interpretation] May I hold you to your word?
JUDGE BONOMY: Which word?
THE ACCUSED: [Interpretation] That I'm not guilty.
JUDGE BONOMY: We shall see in due course, Mr. Karadzic.” (Transcript, 29 August 2008 p. 33.)
November 5-én pedig egy napra kihalt az ICTY épülete; aki élt és halt a törvényszéken a számítógépe elé telepedett (a nagyközönség számára fenntartott helyekre ugyanis lehetetlenség volt bekerülni), mert nem akármilyen tanúvallomásra került sor. Az első fokon 27 évre ítélt Momcilo Krajišnik fellebvbiteli tárgyalásán nem mást, mint Karadžić-csot hívta mentő tanúként. A két szünettel is megszakított, majd négy órás cross-examinaton alatt Karadžić nagy vonalakban azt volt hivatott alátámasztani, hogy Krajišnik nem volt tagja az ún. kibővített elnökségnek, s így nem rendelkezhetett, a 449 oldalas elsőfokú ítéletben, neki tulajdonított döntéshozó hatalommal. (para. 174-182)
Momcilo Krajišnik a tárgyalóteremben
Az ügyészség egyébként életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte Krajišnikra az öttagú fellebbviteli tanácstól, Krajišnik beadványában pedig felmentésért folyamodott. Érdemes megjegyezni, hogy a saját maga védelmét ellátó Krajišnik-ot, egy szűk jogi kérdésben (joint criminal enterprise) O.J. Simpson volt védőügyvédje, Alan Dershowitz professzor és fivére Nathan segíti. Érvelés-technikájuk lenyűgöző, így már csak az augusztusi, majd’ 200 oldalra rúgó, tárgyalási jegyzőkönyv átböngészéséből is sokat lehet tanulni.
2008 szeptemberében Law, Ethics and the War on Terror címmel konferenciát tartott a South Texas Law School. Az elhangzott előadások hang- és képanyaga letölthető: 1. rész, 2. rész.
The Criminal Prosecution of Terrorists (6 előadó)
The Historical Role of Military Lawyers in National Security Trials (Keynote Speech)
The Ethical Dimension of National Security Legal Advice (Keynote Speech)
Has the
Nem tudom ki, hol töltötte a tegnap estéjét, de Amszterdamban és szerte Hollandiában tömve voltak a pubok, bárok; a szokásosan magas áron kínált belépőjegyek ellenére már hetekkel az amerikai elnök-választás estéje előtt sem lehetett felkerülni a meghívottak listájára.
By the way, a lista-mánia majd minden holland esemény kísérője. Egy magára valamit is adó klub vagy akár kisebb bár ugyanis nem enged csak úgy be akárkit. 1.) a dress-code, ez alap, s ezen felül 2.) minden vendégnek előre (emailen vagy ismerősön keresztül) fel kell kerülnie a Listára. Nekem kezdőnek ez nem sikerült, pedig milyen boldog voltam, hogy 10 nappal a nagy nap előtt három (!) helyre is jeleztem, hogy szeretnék jelen lenni.
Egy biztos: két háború és egy évtizedek óta nem látott gazdasági válság menedzselése nem csak amerikai belügy. Mindannyiunk ügye. De miért is? A Newsweek magazin október 18-ai számából vett idézettel illusztrálva egy nagyon egyszerű oknál fogva:
“Most people, faced with this tsunami of data, do the only rational thing: they give up. The trouble with giving up, however, is that the world goes on without you. And one of the obligations of being a citizen in a free society is vigilance - watching what is happening in your neighborhood, whether it's financial or physical. …Apathy and indifference in the face of a complex and fast-changing world is a path to ruin.”
“…[A]ll that is required is our active interest in making sure that the world doesn't come down around our ears. We are part of this system, and we need a window into it.” (Paul Kedrosky, The First Disaster Of The Internet Age)
Barack Hussein Obama tegnap esti, kétszázezer (!) ember előtt megtartott chicagoi beszéde nem pusztán szónoki bravúrteljesítményű hirdetése a fentebbieknek, hanem hű lenyomata annak, hogy mit is jelent amerikaiak tízmillióinak - s mostantól remélhetőleg nekünk is - a yes, we can szlogen. Hátborzongatóan magával ragadó, fantasztikusan inspiráló és egyben lelkesítő az alig 15 perces beszéd. Nem nagyon keresve, de azért haloványan mégis párhuzamokat vonva, csak egy percre is, de gondolkodjunk el azon, hogy ez a hozzáállás mennyire kívánatos és vágyott lenne „nálunk” is. És minden szinten: nem csak otthon, hanem az iskolában, a munkahelyen, bárhol. Nagyon érdemes egy kis időt szánni rá! S, ha ez nem lenne elég, akkor hallgassunk bele a vesztes fél, John McCain beszédébe: őszinte és mennyire elegáns (!) beismerése a vereségnek.
